B. Papp Györgyi szerk.: Az egri vár kultusza (Eger, 2002. szeptember 11-2003. március 16.)

Az egri vár kultuszának kialakulása

Az egri vár kultuszának kialakulása: Eger a magyar államiság születésétől kezdve jelentős szerepet töltött be hazánk történelmében. Az egri vár léte és kiépítése szorosan összefügg a püspökséggel, hiszen a Szent István király által a XI. század elején alapított egri püspökség központja a várdombon volt. A tatárjárás után megerősített kővár a XVI. század közepéig a püspökség védelmét biztosította. A XVI. század közepén azonban megváltozott az egri vár szerepe, és az Oszmán-török Birodalom Nyugat-Európa felé terjeszkedésének időszakában a püspöki várból a felvidéki bányavárosok védelmét biztosító végvár lett. A török uralom megerősítését és kiterjesztését célzó hadjáratok során a mintegy 80 000 főből álló török hadsereg 1552 kora őszén vonult Eger alá. A Dobó István várkapitány vezetésével megerősített várat 2 058 ember védte, akik közül 1799 fő volt a fegyveres katona. A várat szeptember 11 -én vették ostromzár alá a törökök. Tizenkét napig tartott a tüzérségi előkészítés, amelyet több gyalogsági roham követett. Két héten keresztül folyt az elkeseredett küzdelem a sokszoros túlerőben lévő támadókkal szemben. Végül október 17—18-án, 38 napi küzdelem után a megtépázott török had az ostromot feladva téli szálláshelyére vonult. Az egri diadal nagy fontosságú esemény volt, hiszen a XVI. században első ízben sikerült a török főerők ellen megvédeni egy magyar várat. A keresztény világ csodálatát is kiváltotta az egriek hősiessége, és Dobó Istvánt a „kereszténység Herkulese"-ként emlegették Európában. Az egri események páratlan nyilvánosságot kaptak. A kor jeles énekmondója Tinódi Sebestyén már közvetlenül az ostrom után verses krónikába foglalta az egriek dicső tettét. Az osztrák és német nyomtatott röplapok hadibeszámolói nyomán pedig egész Európában elterjedt a hősi helytállás híre.