Berecz Mátyás – B. Gál Edit – B. Papp Györgyi – Császi Irén – Fodor László – Horváth László – H. Szilasi Ágota: Heves megye első ezer éve (Eger, 2000)

Megyénk az Osztrák-Magyar Monarchiában (K.und K.)

A polgári fejlődéshez szükséges mezőgazdasági és ipari termékek áruforgalmának lebonyolításához vasútra lett volna szükség, de 1867 előtt a megyében csak Hatvanig jutott el a vasúthálózat. 1868 tavaszán törvény született a hatvan-miskolci vonal megépítéséről. A törvény elfogadása előtt Eger és Gyöngyös polgársága harcot folytatott azért, hogy a vonal érintse a városokat. Törekvésüket elutasították, így mindkét város csak szárnyvonalakkal kapcsolódhatott be az országos vasúti vérkeringésbe, ami komoly hátrányt eredményezett további fejlődésükben. Kedvezőbb volt a helyzet a közművelődés területén, ahol Heves vármegye az ország megyéi tekintetében az elsők között állt. A megyeszékhelyen -, amely egyúttal az egri egyházmegye központja is számos egyházi és világi felső- és középfokú iskolában folyt magas szintű, elismert oktatói és nevelői tevékenység. A sajtó is széles palettával képviseltette magát a megyei közéletben. Csak a líceumi nyomdában hat lapot nyomtak: az Egert, az Egri Egyházmegyei Közlönyt, az Irodalmi Szemlét, a Népújságot, a Népiskolai Tanügyet és a Közigazgatási Lapokat. Más nyomdákban készült az Eger és vidéke, a Gyöngyös, a Hevesmegyei Lapok és a Tiszafüred. Városon és falun sorra alakultak a különböző jótékonysági, társadalmi és közművelődési egyletek. Közöttük mindenki megtalálhatta társadalmi helyzetének és érdeklődési területének a legmegfelelőbbet. A pezsgő egyleti élet bizonyítéka, hogy a század végén megyeszerte 166 egylet működött. A legrégebbi egylet az egri Ó-Kaszinó volt, melyet még 1835-ben alapítottak. Az iparosok az Iparos-körben tömörültek. Népszerű volt a katolikus legényegylet, valamint a szinte minden kis településen megtalálható önkéntes tűzoltóegylet. Számos dal- és olvasókörben lehetett kulturáltan tanulni és szórakozni. Minden egylet egyik fontos feladatának tekintette, hogy méltóképpen megünnepelje a magyar nemzet ezeréves fennállását. Történelmi eseményeink közül a néphagyományban 1848-49 emlékezete a legerősebb. A kiállításnak ez az egysége a forradalom és szabadságharc hatását mutatja be a népélet területeiről. Arra törekedtünk, hogy Heves megye és a Palócföld népművészeti és népköltészeti alkotásait mutassuk be a látogatóknak. A magyar parasztságot a negyvennyolcas forradalom vezette át a jobbágysorból a szabad életbe, sok tekintetben megváltoztatva ezzel falvaink életrendjét. A szabadságharc korának szelleme meghatározó volt a népművészetre, de a hatás csak jóval később a XIX. század végén jelentkezett. A 48-as forradalom szerezte vissza a magyar népnek a Rákóczi-szabadságharc leverése után feledésbe kényszerített nemzeti szimbólumokat. Az eseményekre utaló díszítőelemek: a címer, nemzeti színek, nemzeti lobogó ábrázolása a tárgyakon, a haza és a szabadság szeretetét hirdették. A gyáripar területén Heves megyében a bélapátfalvi keménycserépgyár egyike volt az ország legjelentősebb üzemeinek. 1867-1884 között készültek az „Éljen Kossuth Lajos, Éljen a hon, Éljen a Haza" feliratú tányérok. A parádi üveggyár fénykorából származnak a címerábrázolással díszített, a kristálytechnika változatait bemutató poharak. A kismesterségek tárgyai közül, a szűrhímzésen a szűrszabók alkalmazták a koronás magyar címert. A mézeskalács ütőfán lovon ülő huszár 1848-as viseletben, vagy Kossuth alakja jelenik meg a Kossuth-címerrel. A népviseletben a nemzeti ellenállás palócföldi jellegzetessége a „Kossuth gyász". Fenntartotta a nép a borsod megyei Tardon a kétforintos Kossuth-bankók ornamenseit. Lepeclőszél hímzésén látható a tulipánmintás Kossuth-bankó hímzés. A XIX. század végén a falusi és polgári otthonok falait díszítő olajnyomatok a szabadságharc hőseit, a negyvennyolcas eseményeket ábrázolják. A hatvani Cukorgyár