Pandula Attila: Kivégzés, tortúra és megszégyenítés a régi Magyarországon (Eger, 1989)

Kivégzés

— 15 — Általánosabbnak tekinthető azonban a megrögzött, veszélyes bűnözők ilymódon való kivégzése. „Vajda (Piti) György híres tolvajt, útonállót, gyilkost, fosztogatót, istentelen, hamisan eskövőt előbb tüzes vassal sütögették majd a leghosszabb fanyársba húzatott" (Debrecen, 1632). 1514-ben Dózsa-féle parasztfelkelés egyes résztvevőit is karóba húzták. Így végezték életüket 1600-ban Pápa várában a lázadó vallon zsoldosok vezetői. Előfordult, hogy más módon kivégzett személyt csak halála után húztak karóba. Tűzhalál A „szemet szemért . .." elvből kialakult tükröző végrehajtások közé tartozó minősített halálbüntetési nem. így pl. a gyújtogatok tűzhalálra ítélése az általuk elkövetett bűncselekmény tükrözése. A tűzokozás, tűzzel való fenyegetés — tekintettel abból a közösségre háramló nagy kárra — igen súlyos megítélés alá esett. Az ilyen bűncselekmények elkövetőit általában máglyahalálra ítélték, mint ahogy egy korabeli feljegyzésben áll: „József szíjgyártót és nejét megégették, mert sógorával összebeszélt, hogy Váralját felgyújtja mely összebeszélés után sógora ezt végre is hajtotta" (Bártfa, 1538). Tűzhalált leggyakrabban boszorkányok kivégzésénél alkalmaztak. Ez esetben is ún. tükröző végrehajtásról beszélhetünk, mivel ez a büntetés a pokol erőivel való szövetkezést torolta meg a korabeli felfogás szerint. A rendelkezésre álló széles körű forrásanyagból itt csak egy jellegzetes ítéletet közlünk: „Minekután a vádlottakról, a tanúknak a bíróság előtt hitellel is megerősített vallomásaiból kitűnik, hogy boszorkányos cselekedeteket űztek; gyékényből font bizonyos kocsiban, emberekből boszorkánysággal lovakká változtatott fogaton, miként azt az egyik vádlott eskü alatt meg is vallotta, a Borshalma nevű hegyre mentek, amit Nagy Erzsébet vádlott, kihallgatásakor nem is tagadott, sőt azt is hozzátette, hogy mikoron visszatértek, az egyik lónak, illetve embernek fejéből maga vette ki a kantárt; ennek okáért a vádlottak, miután a kínzó vallatást kiállották, máglyára ítéltetnek" (Eger, 1726). Tűzhalállal azonban — egyes helyeken — más bűncselekményfajtákat is megtoroltak, így pl. a tolvajlást: „Mutteranna polgárnő egy méhkast megsemmisített, a köpüből a mézet kivette", ezért máglyán égették el (Bártfa, 1569). Olykor bizonyos nemi bűncselekmények elkövetőit is tűzhalállal bűntették. Ilyen esetek a városi joggyakorlatból ismeretesek. A vérfertőzés véghezvivőit is így sújtották. Vérfertőzésnek számított az is, ha valaki mostoha lányával folytatott nemi viszonyt. „ Lukács bártfai birtokos, mostoha leányával folytaiéit erkölcstelensége következtében elfogatott a Tapoly partján elegettetett (Bártfa, 1617). A kiskorú lányával három ízben erőszakoskodó Tőkéssy Jakab ügyében a következő volt a döntés: „holnap pedigh nyolez órakor hóhér kezébe