Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Gazdasági viszonyok
nyi széna termett, amelynek ára 1777-ben 2 rft, 1788-ban 1 mázsa (56 kg) széna 6—12 krajcár, a sarju 3—6 kr. 1863-ban a kataszteri térkép szerint 1459 kát. hold rét van. Állattenyésztés. Rétje, legelője, szénája mindig bőven volt Hatvannak, s ez az állattenyésztés alapja, de magáról az állattenyésztésről jóformán semmit sem tudunk. A legelőket a jobbágyok ősi szokás szerint a földesúrral és a zsellérekkel közösen használták. A török hódoltság vége felé a környék nagyobb része rét, mocsár volt, következéskép igen nagy lehetett az állattartás, a legeltetés. Az állattenyésztés, amely kb. 1750-ig, amikor a földesúr faj bikát, teheneket, lovakat és később juhot hozatott és tenyésztett, bizonyára csak állatszaporítás volt. A marhát ridegen tartották, csak a fejőstehén került istállóba, szénára, szalmára. Répát, korpát akkor még nem ismertek, nem etettek az állatokkal. Takarmányt, lóherét nem termeltek, rét, széna bőven volt, természetesen igen sok sással és tüskével, dudvával keverten, mert a kaszálókat nem gondozták. A legelőt sem használták szabályosan, hanem össze-vissza, ahol a pásztornak tetszett, a marha a jó füvet lelegelte, a gyomnövény ott maradt, elterjedt. A rideg marha télen is állandóan a legelőn élt, csak nagy hidegben hajtották haza, félszer alá, szalmakazal közé, így eldurvult, elvadult, pányvával kellett kifogni, de viszont igen edzett volt. Sok az elhullás az akkor állandóan uralgó marhavész miatt, főleg 1740-ben volt nagy járvány. Az állandó mostoha viszonyok miatt a szaporulat is kevés. Ivóvizük rossz, mocsaras, állott,50 ha a Zagyvára hajtották az állatokat, el- tapösták a legjobb réteket. A legeltetésre vonatkoznak egyes dűlők nevei, ú. m. ökörjárás, Delelő, Gyeprejáró, Belsődelelő, stb. A juhtenyésztést illetőleg kevés adatunk van, 1737-ben 400 db juh van, később valószínűleg a földesúr tiltotta meg a sok juh tartását, nem adott ezeknek legelőt. 1781—2-ben, 1784 —86-ban 178, 198, 382, 317 anyajuhot és ezeken kívül 139, 189, 259, 258 bárányt írtak össze 15 19, 26, 28 gazda birtokában. Az 1784 és 86. években a gazdák 4, illetve 3 juhásznak, valószínűleg sajt és szaporulat fejében bérbe adták az anyajuhokat Egy fejős juhtól fél font (28 deka) sajtot és negyeditce vajhozamot számítottak egy idény alatt.51 A juhászok bizonyosan a földesúrtól béreltek a juhoknak legelőt. A földesúr is így adta bérbe a juhait. Az Akol és Brindzadülők elnevezése bizonyosan 50 Wellmann id. m. n Wellmann id. m. 158. 85
