Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Gazdasági viszonyok
azután az árpa és zab és igen kevés búza. Egy m. holdnak megfelelő területbe 2 p. mérőnyit (124 liter) vetnek (egy p. mérő 1715 körül 62.25 liter, 1800 körül 53.30 1. Lederer E.: Régi magyar mértékek. Századok), tehát búzából kb. 80 kg-ot, ugyanannyit rozsból és árpából, zabból ennek másfélszeresét, kb. 160 litert. Aratáskor a búzát és rozsot sarlóval vágják, a tavaszit kaszával. A búzát és rozsot csak néha kötik kévébe, rakják keresztbe, hanem épúgy, mint az árpát és zabot, csomóba, rudasba, kalangyába teszik.10 11 Azután következik a helyszínén, a földeken, a földesúri és egyházi (püspöki) dézsmálás. Rendszerint a földesúr bérli az egyházi tizedeket, tehát minden tíz keresztből, vagy csomóból elvesz kettőt egyszerre. Majd a szénire viszik a gabonát (csűr nincs), ahol lóval, esetleg ökörrel nyomtatják, majd szórják, szellőztetik, azután kisebb-nagyobb, palack- vagy sírverem-alakú, kiégetett és szalmával vagy téglával kirakott verembe rakják. A verem nyaka szűkebb és itt a gabona fölé ismételten rétegenként hamut, homokot, földet szórnak, míg a verem nyaka megtelik, legfelül agyaggal letapasztják és kis földdombot lapátolnak rá, vagy téglát tesznek a tetejére.11 Természetes, hogy a gabona a vermekben sokszor megromlik. Magtár a földesúr gazdaságában sincs. A termés a talaj minőségéhez képest 2—5-szörös. Eleinte a több mint 100 éven át pihent föld kevés munkával nagy termést ad. Már 1698-ban összeírnak 2492 kila (kb. 931 q) búzát, árpát, zabot.” A szántóföld területe évről-évre nagyobb lesz, 1715-ben már 313 pozs. köblös, 1730-ban 878 köblös. Éppúgy szaporodik a szőlő területe is, csak az igáserő (ökör) kevés, nem tudjuk, hogy miért. A termést alig tudták értékesíteni, piacuk nem volt. (A zselléreknek a nyomásban nem volt földjük, esetleg irtványba vetettek.) A rétek is földközösségben voltak, legnagyobbrészt a Zagyva mentén vannak, mocsarasak s így sásosak, igen jó termést adtak. 1711-ben 117, 1712-ben 358 szekémyit. Ugyanitt voltak a legelők, szintén közösen az „úrral” és zsellérekkel. A réteket rendszerint csak későn kaszálták, erősen megért a fü. Másodszor, sarjút csak a folyó mentén kaszáltak. Egy egésztelkes gazdának a csapadék mennyiségéhez képest 2—12, hatökrös szekémyi szénája termett. A lóállomány nem volt nagy, lovat csak nyomtatásra és hadi célokra használtak, esetleg szárazmalom hajtására, ökörrel szántottak és fuvaroz10 Wellmann id. m. 11 Csaplovics J.: Gemälde V. Ungern I. 13. ” Szederkényi: Heves vm. tört. IV. 71. 72
