Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
A népesség és települése
1780, Laimber Antal 1749, Fendrik Antal 1747, Spiller Tóbiás 1743, Teutsch Ferenc 1809. Kerékgyártók: Klincz Keresztély, Krajdler János, Krell János 1729, Ticz Vencel 1744. Korcsma- rosok: Ettinger János, Pap Mátyás 1726, Sulmaer György 1747, Szajdll Antal, Túri József 1744, Vucsánszky 1769, Üveges Antal 1797. Kereskedők, ill. boltosok: (a görög) Radics mercator 1744, Kozma István 1743, Pap Kozma 1769, Derra Tamás 1774. Varga vagy lábbelikészítő: Czimmer Márton német varga 1747, Fruchber Mihály 1734, Truberth Mihály György 1736, öreg Német (vagy német) varga 1740. Szíjgyártó: Kraider János 1734. Asztalos: Tisler András, Fribak András 1734, Trubák Andlrás 1736. Szabó: Peder József 1734. Kőművesek: Nomire János 1730. Kovácsok: Dirner Ignátz 1729, Bixner Ignátz 1730, Perc (Perecz?) János 1744, Pál kovács 1755, Szécsi Pál 1731, Verker Ignátz, Senczus Antal 1734, Nemécs 1741. Pék: Wolfgang R., Sonhofer 1744. Kötélverő: Stajner Mátyás. ChyruTgu- sok (sebész és borbély): Maltek Ferenc 1729, Goldsteiner Os- vlald 1736. Vámosok: Biró Itsván 1712, Holecz Józef 1733, Ho- tus 1738. Különfélék bérlője: Szulmaer (Schumayer) János 1749, Schnapp Henrik. Zsidók, 1794-ben név nélkül, valószínűleg ketten voltak. Cigányok. Ezek is taksát fizettek, nevük: Dányi, Balog, Dobos, Balás családok 1769-ben. Ezekből a tagozatokból állt Hatvan társadalma. * Magáról a népről, lelkületűről, szokásairól alig tudunk valamit. 1492-ig, a földesúri kilenced behajtásának elrendeléséig mint szabad bérlők szabadon, tehát valószínűleg boldogan éltek. Az 1514. évi 14. te. megfosztotta őket szabadságuktól és súlyos terhekkel sújtotta. Majd török uralom alá kerültek, rabságba süllyedtek. Nagyobb részük el is pusztult. Ez időkről csak egyetlen írott emlék szól róluk, Hatvan népének az egri káptalannal 1452-ben kötött szerződése. Ez oklevélben a város bírái beszélnek a nép nevében, elég önérzetesen, bátran, de mint gyöngébb fél. Igazukat azonban kivívják. A Rákóczi-korszakban a szabadság zászlaja alá gyülekeznek és mint katonák, mentesítve érzik magukat az adó, élelem, tized fizetése alól, de a hatalom nem tűrhet lázadást, másra tanítja őket, kénytelen-kelletlen meghajolnak, kesergő levelet írnak a káptalanhoz. Később, az 1770-i urbárium behozatal előtt, amikor a királyné 9 pontjára válaszolnak, sok a panaszuk, súlyosak a ters 65
