Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
A népesség és települése
pusztult volt hódoltsági vidékek felé, különösen az Alföldre, a termékeny talajú, pihent földek megszerzésére, ahol az első há- rom évben sem földesúri, sem országos terheket nem kellett viselni, sőt, sok helyen gazdasági berendezést is kaptak a telepesek. Hatvanba az elsők valószínűleg Árva, Lrptó, Zólyom, Szepes, stb. felvidéki megyékből jöttek. Erre mutatnak a következő, ma is ott gyakori nevek, ú. m. Árvái, Cservenka, Zem- kó, Czibulka, Babusa, Kiriak, Mikuska, Muka, KLucsik, Getvay, Haluska, Koncaik, Figula, Kinka, Ódri, stb. A később jött szlá- vök is valószínűleg magyarországi származásúak, legalább is a nevük a legtöbb esetben szlovák hangzású (köztük 2 szerb és 2 román). Hamar megjönnék a németek is, de ezekről nem tudjuk kimutatni, hogy honnan származnak. Valószínű, hogy ezek is — legalább az első évek jövevényei — magyarországiak (Dimer, Richter, Ludvig név a Szepességben ma is ismeretes), a későbbiek, főleg 1746—80 között, Németországból a Rajna mellől, a trieri és kölni érsekségből és Elzászból jönnek.7 (Gras- salkovich telepítése.) 1760 után néhány görög (szerb) család telepedik le, ezek a város kereskedelmét élénkítik. Az elpusztult Hatvanban 1700-tól 1863-ig (1744—1770-ig, valamint 1784-től 1863-ig nincs adatunk) összesen 730 magyar, 286 német, 356 szláv hangzású névvel bíró és 10 egyéb nemzetiségű család telepedik le 163 év alatt. (Sok család nevét adatok hiányában természetesen nem ismerjük.) Bz időben a magyarok és szlávok, a földesúr által telepítésre szánt jobbágytelkek nagyobb részét már elfoglalták, úgyhogy a bejött németek legnagyobb része mint zsellérek telepednek le. Erre mutat az 1770-i urbárium névsora is, amelyben % magyar, 2 német és 20 szláv nevű telkesgazdát találunk, a zsellérek közül pedig 49 a magyar, 97 a német és 34 a szláv. Tehát a telkes jobbágyok, a gazdák nagyobb része magyar és szláv, ezek szeretnek gazdálkodni, a német jobban szereti a zsellérséget, az ipart, ez is magyarázata a sok német nemzetiségű zsellérnek. A névsorok összeállításánál sokszor tapasztaltuk, hogy egyes családnevek, különösen a németek, egy-két évi szereplés után eltűnnek. Ez annak a jele, hogy a név viselője, a család másfelé költözött. Ha a magyar, német és szláv telepesek elől kimutatott számarányát tekintjük, megértjük, hogy Hatvanban a nemzetiségek elég símán beleolvadtak a magyarságba. Csak egy esetben történt súrlódásról tudunk (ha annak vehetjük), amikor 1770-ben a földesúr — valószínűleg a németnyelvű lakosság 7 Hóman—Szekfü: M. tört. VI. 187. 59
