Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
A politikai község
a pecsétek és címerek használatának kora, tehát nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy Hatvan akkor, a királytól kapta a pecsét használatának jogát és talán azzal együtt az „oppidum” (kiváltságos mezőváros) jelleget, bár a feljegyzések elsőízben csak 1406-ban említik Hatvant oppidum jelzővel. Sajnos, a pecsét betűinek egy része hiányzik, úgyhogy a hozzátartozó oklevél nélkül nehéz lenne értelmét kibetűzni. A legjobban olvasható rész a bal közepén levő DE HOT (a T betű szára görbített) betűk, amelyek az előbb idézett oklevél szövege szerint és egész bizonnyal „DE HOTHUON”-t (Hat- van-t) jelentik. Megérthető még az írás kezdetét jelentőkereszt után (a címerpajzs felső sorában a középen) következő fordított „S” betű, amely nyilvánvalóan „Sigillum”-ot (pecsét) jelent; a többi részből a jobb felső sarokban az UM AC betűk olvashatók, a bal alsó sarokban Cl cn betűk. A körirat összefüggően, Varjú Ellemér múzeumi igazgató megállapítása szerint (a zárójelben levő betűk letöredezettek, hiányosak) a következő: S C(IVI)UM AC J(UDI)CI to DE HOT(HUON), vagyis Sigillum Civium ac Judicis de Hothuon; magyarul: a hatvani polgárok és bírák pecsétje. A címerpajzs közepén korai-gót modorú, göndörfürtös fej látszik, melyen glóriához hasonló körrész van. Könnyen lehetséges, hogy a képmás angyalt, vagy szentet ábrázol, s miután Hatvanban már áz Árpádok alatt állt a Szent Mária-Magdolnáról nevezett plébániatemplom, nincs kizárva, hogy a fej ezt a szentet ábrázolja, de az is lehetséges, hogy boldog Margitról van szó, akiről a Hatvanban 1230 körül letelepedett premontrei rend káptalanját nevezték A pecsétnek — tudtunkkai — csak ez az egy példánya ismeretes. Megjegyzendő, hogy dr. Iványi Béla szegedi egyetemi professzor, aki 1918-ban az egri káptalan magánlevéltárával foglalkozott, az oklevelet ismeri, kézjegye rajta van. 1452 után semmit sem hallunk Hatvan pecsétjéről, nemsokára ráborul mezővárosunkra a török megszállás leple. De alig űzik ki a törököket 1686-ban, már 1688-ban Hatvannak újabb, vésett pecsétjével találkoznunk, ez azonban az elől leírt régitől — amely valószínűleg feledésbe ment — teljesen különbözik. Az 1452. évi oklevél pecsétjének rajz-másolata. 29
