Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Ipar
végzései ellen, a községi bírósághoz lehet fellebbezni. A céh ösz- szes ügyeiről jegyzőkönyvet vezetnek. A céh feje a céh- és alcéhmester, akiket évenként, a com- missarius jelölése alapján a céh tagjai szótöbbséggel megválasztanak. A céhmester a céh vagyonáról és az évközben befolyt jövedelemről és kiadásokról számot tartozik adni. Mind az inasok vagy legények felvétele és fogadása, mind gyűlések tartása alkalmával nagy szerepet játszik a céhláda, amelyben a céhszabályokat, a jegyzőkönyveket, egyéb iratokat és a befolyt pénzt őrzik. A céh minden eseménye az ünnepélyesen felnyitott céhláda előtt folyik le, amelyet két vagy három kulccsal zárnak le. Az egyiket a commissarius, a másodikat a céhmester, az esetleges harmadikat az alcéhmester őrzi. A céhszabályzat általános, nem helyi jellegű, hatvani vonatkozás nincs benne, részletes, világos, egyszerű. Sajnos, a céhek működéséről nincs adatunk. Sem a céhládát, sem a céh iratait nem ismerjük. A céh érdekszövetség volt, az ipar művelőinek privilégiuma. Lényege a lakosság ipari szükségleteinek kielégítése, másrészt a céhben levő mesterek megélhetésének biztosítása és a kontárok elleni védelem. Azonban a céhek sokszor visszaéltek szabadalmas helyzetükkel, a közönséget rosszul és drágán szolgálták ki. Ezzel szemben a hatóság — mint azt a szabályzatból látjuk — a községi elöljáróság kebeléből kiküldött biztos által ellenőrzi a céhek belső működését is, másrészt az 1563. évi 13. és az 1625. évi 40. te. alapján a lakosságot igyekszik megóvni a céh túlkapásai ellen és sok ízben megállapítja (a megye alispánja,, az illetékes kapitány és a szolgabíró) mind az iparcikkek, mind az élelmiszerek árát. Így 1722-ben a Gyöngyösön tartott megyegyűlés kötelező árszabást adott ki a mezővárosokban — tehát Hatvanban is — lakó vargák, csizmadiák, mészárosok és egyéb iparosok áruira, pl. a tehénhús fontját 2 krajcárba, a juhhúsét 1 poltúrába, 1733-han Hatvanban a tehén- és bárányhús árát 3 kr-ba, 1818-ban a marhahúst 14 kr-ban, a bárányhúst 12 kr-ban, 1827-ben a marhahúst 3’/* váltócédulában, a száraz faggyút ennek kétszeresében, a gyertyát és szappant háromszoros árában állapítja meg és kimondja, hogy a mészárosok jó marhát vágni és a húst jól megmérni kötelesek, mert különben megbüntettetnek.5 Az 1829. évben újból limitálja a megye Hatvanban a hús árát 9 kr-ban, de ez év decemberében nagy mértékben fellép a marhavész, s ennélfogva a hús árát 11, a száraz faggyúét 22, a gyertya és szappan árát 33 kr-ban állapítja meg. Ugyanakkor a megye alispánja figyelmezteti a községeket, hogy csak egészséges húst * Heves vm. 1827. évi jk. 600. 163
