Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Ipar

Ipar. Arra vonatkozólag, hogy városunkban kb. 1700-ig volt-e ipar és milyen, adatunk nincs. Valószínű, hogy a helyi szük­ségletet kielégítő, legszükségesebb iparág, a kovács- és kerék­gyártómesterség régtől megvolt. Az alsóruhának való vásznat bizonyára a nép asszonyai, saját termelésű lenből és kenderből szőtték, felsőruhát pedig a juh, kecske gyapjából készítettek. Közel voltak (Gyöngyösön) a kallómalmok, ahol ezeket az anya­gokat feldolgozhatták. A férfiak bizonyosan házilag készítik ki az állatok bőrét sarunak, sapkának, bundának, subának. A gazdasági eszközöket, a kezdetleges ekét, boronát, ásót, kapát még 1737 körül is tisztán, vagy legnagyobb részben fából készítik. Eleinte a legnagyobb egyszerűségben, igénytelenségben éltek, házieszköz nem sok kellett, asztalt, lócát, ládát mindenki maga ácsolt össze. Lakásuk viskó volt, amelynek falai pelyvás sárrakásból, vagy sárral tapasztott vesszőfonásból voltak. A török kiverése és Rákóczi felkelése után nyugodtabb, bátorságosabb lett az élet, az emberek igényesebbek lettek, hamarosan letelepedtek az iparosok. A sokszor említett tized- jegyzékekben, valamint a hevesmegyei nemesi, taksás és dica- lis összeírásokban megtaláljuk több iparos nevét, vagy az ipari foglalkozást, vagy a foglalkozást a keresztnévvel, például 1713- ban „a hatvani kovács” (t. i. a város kovácsa), 1718-ban „Ist­ván mészáros, Miklós lakatos, István szűrszabó”, 1724-ben két molnár, tehát két malom (városi és préposti), 1729-ben kerék­gyártót találunk, 1726-ban vendégfogadóst, korcsmárost, 1729- ben ser- és pálinkafőzőt, 1730-ban kőművest, 1734-ben vargát, asztalost, szíjgyártót, szabót, 1736-ban pintéreket, 1739—41- ben német varga, 1744-ben pék és szappanos. Később 1769-ben már nagyobb igények vannak, megjelenik a boltos, görög, azaz graecus, 1778-ban a gombkötő. A mesterembereket a megye — adózás szempontjából — már korán osztályozza,' 1737-ben vannak első- (céhbeli mészárosok, tímárok, vargák, kovácsok, kerékgyártók) és másodosztályú (pintér, csizmadia, szabó, szűcs, asztalos, esztergályos, kőműves, takács, gombkötő, bor­bély, téglavető, mészégető, lakatos) iparosok. A kyrurgus (se- 1 1 Heves vm. lt. sz. n. 1726—37. évi nemesi stb. dicalis összeírás. 160

Next

/
Thumbnails
Contents