Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Közoktatás

Közokra lás.

A legrégibb időkben a nép tanítói a lelkészek voltak. A hódoltság alatt úgy a lelkészkedés, mint a tanítás megszűnt. A felszabadulás után e téren is megindult a fejlődés. A többször említett tizedjegyzékek szerint 1722-ben már van kántor, aki valószínűleg azonos az 1726-ban megnevezett Sipos Gergely kántorral. 1729-ban mint mester, 1744-ben mint orgonista szerepel a tanító. 1780-ban „dominus” Puszta a tanító, 1781-ben említik a Cantor Hatvaniensist, 1782-ben a „Varas” kántorát. A Lexicon univ. regni Hung, locorum populo-ban Hatvanról a következő van feljegyezve többek közt „... habet ludimagistrum

I, principaliter in eodem viget lingva hungarica” (1 tanító van, a magyar nyelvet használják általánosan).1

A tanításnak valószínűleg az első Ratio Educationis adott nagyobb lökést, a tanítást állami szerv ellenőrizte. Ugyanis Kazinczy Ferenc, mint a kassai kerület tanulmányi felügyelője, amely kerületbe Heves vm. is tartozott, 1787 szeptember 1-én átiratilag arra kéri a megyét, hívja fel a tanítókat — köztük a hatvanit is felsorolja —, hogyha továbbra is helyükön akarnak maradni, akkor a „normális” methodus megtanulása végett, menjenek Budára, hol tanulásukról „tstimonialist” (bizonyítványt) nyervén, általa tanítóul „resolváltathassamak”, mert ő elhatározta, hogy ezen helyeken még az idén „nationalis oskolákat” akar felállítani.1

1789-ben is csak egy tanító van és a „trivialista” (elemi) iskolába 63 gyermek jár. Az iskola helye az 1787-ben megszüntetett Kapucinus-rend zárdájában a vendégszobákból és a csatlakozó helyiségekből ez évben átalakított 2 tanterem, mellette a tanító egy szoba-konyhás és egy cselédszobából álló lakása.8

A Ratio Educationis a községekre hárította a népiskolák fenntartási kötelezettségét, de általános iskolakötelezettséget nem mondott ki, csak az „iskolaképes” korról beszél, csak

II. József hozta be a 6—11 évesek iskolakötelezettségét.

1 Kézirat 1772-ből. Kiadta a m. békeküldöttség 1920-ban. 113.

1 Heves vm. lt. 1906/1787, 2831/1789.

8 Orsz. It. Dep. postai. 1787. F. 250.

154