Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
A politikai község
(kivéve a hegyvidéki, kőből való) vár legnagyobb része, s ezeket — mind a török, mind a magyar várakat — a munkára hajtott magyar jobbágy építi, olasz vagy német mintára, ezért egyformák akár a török, akár a magyar részen levő várak.’‘ Ilyen palánk (törökül „párkány”) volt a hatvani vár, mely — azt lehet mondani — 1544-től 1686-ig végig török vár volt, mert ez idő alatt csak 1596-ban és 1608-ban foglalták vissza a magyarok, illetve a császáriak, de birtokukban akkor is csak rövid ideig tarthatták. A törökökre nézve ugyanis stratégiai hátrány volt a vár elvesztése és ezért elfoglalása után mindannyiszor a legnagyobb erővel indultak visszafoglalására. Ez időben Buda, Hatvan, Szolnok, Bala-Szentmiklós, Fülek, Szé- chény, Buják, Ságh török várvonallal szemben Eger, Szarvaskő, Sírok, Oroszlánkő, ónod, Cserép, Diósgyőr, Dédes, Ajnácskő, Putnok, Somoskő, Gede várak álltak (Eger ellenvára Hatvan volt, míg Eger is el nem esett) és egy várnak a koszorúból való kiesése súlyos bonyodalomra, Hatvanra vonatkozólag a Buda és Felvidék közötti török összeköttetés elvesztésére vezethetett; akié Hatvan volt, azé volt a Jászság és Pest vidéke is. Másrészt a vár — miután a török sereg állandóan hadilábon állott és majd Buda felé a dunamelléki hadak támogatására, majd Erdély felé kellett működnie — hadtápállomás is volt. A vár parancsnoka a kapitány, törökül „dizdar”; a várőrség eleje a janicsárok, a sorkatonaság, ők „müsztahfizek”- nek nevezték magukat. A legénység szakaszokra, „bölük” vagy „oda”-ra oszlik, egy szakaszban 10 katona. Ezeken kívül vannak gyalogosok, a „reisz”-ek és „azáb”-ok. A haderő másik része a lovasság (ulufedzsi) és mint önkéntesek, „gönüU”-ök. A tüzéreket „topcsik”-nak hívták. A segédhadakhoz tartoztak a „martalosz”-ok, török zsoldban álló keresztény szlávok, ráczok. A vár török katonáinak száma változott. 1561—62-ben 137 lovas van; az agák napi zsoldja 10, a katonáké 9 akcse. Ugyanez évben, de később a vár őrsége 453 harcos, 58 müsztah- fiz és 39 azáb, azután a topcsik, a főtüzér Timur Mohamed, 12 emberrel, továbbá 5 aga alatt 298 ember, végül a martalo- szók, főnökük Omár aga, alatta 24 rác legény.“ A várat a törökök 1544-től 1584-ig békén bírták, ez évben az egri keresztény várőrség Balassi Bálint (a költő) vezetésével megtámadta, de csak a még akkor állítólag meg nem erősített külvárost dúlta fel, amelyet aztán a törökök 1584—93 között szintén palánkfallal vettek körül. M Takács S.: A magyar vár. Századok 1907. 734. 14 Velics: Magyarországi török kincstári defterek. 139., 173., 174. 11
