Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
Adózás
teszi által, már az visszatérő szekerek hasonló erővel előmozdítandó más felekezetet találnak, számtalanszor az külső munkát az adófizető, marhájával együtt félben hadni kéntelenittetik és minekutána több napokat sokszor rossz utakban, vagy a munkának legjobb idején eltölt, marháját a szükséges munkára alkalmatlanná tenni kéntelenitetik..stb., — kérik tehát a nádort, hogy a Fényszaru mellett levő töltések, amelyek azelőtt országút voltak, igazíttassanak meg és jókarban tartassanak, így a hadirend nem egy úton fog járni, hanem változtathatja s így más helység is fog fuvarozni, nemcsak Hatvan. A fuvarozás (vectura) terhe óriási módon emelkedik az 1789-i török háborúban. II. József már előzőleg, 1783-ban szervezi meg a háborús fuvarozást s így a háború kitörésekor megindult a vectura a török hadszíntér felé. Az osztrák tartományokból, Galiciából, Magyarországból marhát hajtanak, gabonát, lisztet, szénát fuvaroznak Belgrád felé hajón és tengelyen. A szekércsoportokat kalauzok (conduktőrök) vezetik, napidíjuk 45 kr.1" Egerből Szolnokra és vissza, Johann Koos kalauz németnyelvű nyugtája szerint 9 napig járnak a szekerek. Még egy különös adóról van tudomásunk. Az 1744. évben, de már 1733-ban is 12 frt büntetés mellett sürgetik a szolga- bírák, hogy a farkas- és verébfejadót a községek szállítsák be. A megye bizonyára azért, mert a kártékony állatok elszaporodtak, elrendelte,10 hogy minden község bizonyos számú farkas-, veréb-, szarkar- és varjufejet szolgáltasson be. Hatvan ez évben köteles volt 2 farkas-, 600 veréb-, 36 szarka- és 23 varjufejet beszolgáltatni; 1757-ben pedig ezt az adót nem községek, hanem gazdák szerint vetették ki, így például a négyökrös gazdára 50, a kétökrösre 25 verébfőt. Hogy az adót idejében nem fizető községgel hogyan jártak el, mutatja az a feljegyzés,” hogy 1755-ben a hatvani bírákat és a jegyzőt kibocsátották a fogságból, miután a megyei pénztárnok bizonyítványt adott arról, hogy a mezőváros az adóját, mint akkor nevezték, a portiót, befizette. A véradó. A mohácsi vész előtt — háború esetén — az országos védelem a királyi jövedelmekből fenntartott katonaságból, a zászlósurak és egyházfők bandériumaiból és (a nemeseknek adományozott birtok fejében) a nemesi felkelésből állt. 1638-ban a felvidéki 13 megye rovásadó helyett ú.n. dika“ Heves vm. lt. 2394/1789. 30 Heves vm. 1743—4. évi jk. 160. 31 Heves vm. 1755—6. évi jk. 55. 121