Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)
A politikai község
nostora, hiteles érvényű okiratok kiállítására felhatalmazott konventtel és talán némi erődítettség, a földesúr kastélya. Azonban a mostoha körülmények nem engedték, hogy várossá (civitas) fejlődjön Hatvan. A királyi hatalom hanyatlása folytán a földesurak befolyása alatt 1492-ben (I. 47. c.) felújítják I. Lajos 1351. évi D. 6. cikkelyét, amely szerint a jobbágyoktól a kilencedet be kell hajtani. Ez a törvény az oppidu- mokra,“ tehát Hatvanra is vonatkozik, holott azok lakosai mostanáig mint szabad bérlők egy összegben fizették földesúri tartozásaikat. Főleg ez okozta az 1514-i pórlázadást, amelyben különösen a nagyszámú oppidumok vezetnek és bár Hatvan ebben a lázadásban nem vett és nem vehetett részt, mert Heves megye a lázadók elleni nemesi felkelés gyülekezési helyéül Hatvant jelölte ki s így oda tetemes nemesi haderő jött össze s ez féken tartotta a hatvaniakat, mégis az 1514. évi 14. te. az összes, tehát az oppidumok jobbágyait is, s így Hatvant is, mint a lázadásban résztvevőket örökös jobbágysággal, a szabadköltözködés eltiltásával, nagy szolgáltatásokkal, robottal sújtotta. Ekkor már nincs különbség a villa (falu) és oppidum között, mindkettő lakosai jobbágyok, az oppidum jelzés már csak névleges függvénye Hatvannak. Ennek következtében természetesen megszűnt a helység minden előjoga, kiváltsága. Hatvan 1525-ben kapcsolódik először az ország történelmébe. II. Lajos király ez év június 24-én tartja itt azt a nevezetes országgyűlést, amelyen Werbőczy és a köznemesek ideiglenesen a mágnások és a király fölött fölénybe kerültek. Az országgyűlést a két Hatvan (Kishatvan és Nagyhatvan között; az előbbi is önálló község volt akkor és valószínűleg a mai Hatvan ily nevű községrésze helyén állott) között a szabad mezőn, korlátokkal körülvett területen tartották meg, a korlátok között két kapu volt. Minden vármegye a rend fenntartására lovas és gyalogos őröket küldött ide. Muzsikus cigányt is rendeltek.11 A mohácsi vész után az ellenkirályok között keletkezett küzdelmek miatt az ország nem fordulhatott az ellenség, a török ellen, úgyhogy az mindinkább terjeszkedett. Ebben az időben, kb. 1530 táján erősítik meg a várost a törökök ellen védekezésül, illetve útzárénak a Felvidék felé; az akkori kor szokása szerint ú. n. palánkkal veszik körüL Nem tudjuk, kinek a rendeletére. 1536-ban Mohamed szendrői bég megtámadja a várost, de nem tudta bevenni. 1537-ben Nagy Ambrus a várnagy.“ 11 12 11 Marczali: Világtörténet VI. 651. 12 Géresi: Gr. Károlyi család It. I. 206. 9
