Szepes (Schütz) Béla: Hatvan község története (Sopron, 1940)

Gazdasági viszonyok

körül és a Tabánban megfelelő nagyságú földterületet adott kertnek, istállónak, félszemek, szérűnek, ezek voltak az ú. n. akol- vagy szérüskertek. Az 1783. térképen a mondott helyeken látunk szív- és hosszúkás négyzetalakú, élőfakerítéses, részekre osztott helyeket, ahol a fák között néhány apró háznégyszög — bizonyosan istállók, félszerek — láthatók.

Ez a gazdasági elrendezés nagyjából egyezik az alföldi telepes községek berendezésével, ahol a házak mint központ körül, a szérüskertek sorakoznak, azután mindinkább szélesbedő körben a szántók, majd a belső, azután a külső legelő (közel a hazajáró fejőstehenek és az igásmarháknak, távolabb az állandóan legelőn tartott rideg marha legelője), legkívül az urasági földek. Hatvanban ugyanezt látjuk, a lakóházak, a mag körül a szérüskertek, istállók, majd azokon túl köröskörül a szántók következnek, a közeli (Belső delelődülő), majd a távolabbi legelők, végül az északi oldalon az allodium.

A földesúr majorság! gazdálkodás« ás jővedalma.

Az úrbéri földeken kívül van a földesúmak olyan kisebb- nagyobb területű földje, amelyen a cselédekkel és a jobbágyok és zsellérek robotjával őmaga gazdálkodott: az allodium vagy majorság.

Hogy a Hatvani család, majd a török hódoltság alatt a szpahi, a török földesúr hogyan gazdálkodott, erről nincs adatunk. Salm herceg gazdálkodásáról is alig tudunk valamit, a hídontúli résiben volt majorja és mellette sörháza.

Starhemberg gróf, a földesúr kis mértékben termelt gabonát az allodiumban. így például 1713-ban Nagyhatvan (Sashalom?) pusztán termett neki 211 kila kétszeres, tehát kb. 21 m. hold vetése lehetett. Árpát vetettek 60 kilát, ebből terem körülbelül 128 kila, amelyből M-ot vetőmagnak számítanak le. Az árpát kb. 25 holdba vetették. Kevés volt a lakosság, kicsi a tehetőssége, gazdasági felszerelése, tehát a földesúr szántóföldje is kis területű lehetett. 1712-ben, 1739-ben van ugyan tisztje, provizora, ispánja, bizonyosan van lótenyészete is, mert 1726-ban van csikósa, 1738-ban lovászmestere,84 1729- ből ismerjük kovácsát. A gazdálkodás állattartásból, legeltetésből és kevés szemtermelésből állott. A tisztek főkötelessége és dolga a jobbágyoktól járó jövedelmek behajtása volt.

Hatvan 1713-ban a következő jövedelmet adta földesúrá- nak (az ez évben foganatosított kincstári becslés szerint): Készpénzt 328 frfc-ot, vámból kb. 400 frt-ot, bor- és sörkimérés haszna 400 frt, mészárszék jövedelmé 100 frt, halászoktól 6 má84 Egri kápt. mit. 32.3.2.

87