Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Derdák Ferenc - Kiss Gábor: Néhány római kori „via rustica" és továbbélésük a középkorban Savaria egykori territóriumán
NÉHÁNY RÓMAI KORI „VIA RUSTICA" ÉS TOVÁBBÉLÉSÜK. 89 beerdősödése következtében idővel a közlekedés a patak árterében vezető mai mezei út nyomvonalára terelődött át. A patakvölgyben kialakult középkori településsor azonban jól mutatja ennek a régi útnak egykori létezését (3. kép), hiszen Olad (1248: Ólod - CSÁNKI II. 780), Ondód (1428: Ondod - CSÁNKI II. 781), Dozmat (1269: Dorozmat - CSÁNKI II. 745), Bucsu (1433: Bwlchu - CSÁNKI II. 739) és Bozsok (1279: Bosuk - CSÁNKI II. 739) főutcája is ennek vonalát őrzi. Ugyancsak ennek vonala mellől kerültek napvilágra Árpád-kori településmaradványok 1998-ban a séi Doberdó dűlőben. E település egykori nevét azonban nem ismerjük. A felsorolt települések közül háromban állt középkori templom: Dozmat (VALTER 1985, 113), Bucsu (VALTER 1985, 91) és Bozsok (HARRACH-KISS 1983, 47). Ám közülük csak a dozmati Szent György plébániatemplomnak maradt fenn középkori említése 1439-ből (LUKCSICS II. 626), de a települést már 1416-ban Eghazasdorozmath-nak nevezték (CSÁNKI II. 745). Egyébként a bucsui Szent Mihály templom — legalábbis az újkortól — a dozmatinak a filiája ( SCHEMATISMUS 1972,46-47), a bozsoki Szent Anna pedig plébániatemplom (SCHEMATISMUS 1972, 55). Egyes adatok arra látszanak utalni, hogy a vízvezeték egyes létesítményei (pl. vízházak) többszörösen átépítve, más funkcióban, akár az újkort is megérhették. Ilyen lehet pl. az oladi Rózsavár esete, ami valójában több más környékbeli „vár"-hoz hasonlóan (Parragvár, Lesvár, stb.) csárdaként működött (LOVASS 1993,5). A vízvezetékkel, illetve Savaria vízrendszerével kapcsolatos még egy megfigyelés, amit esetlegesen érdemes figyelembe venni a vízvezeték és az ehhez elválaszthatatlanul kapcsolódó csatornarendszer működésének megszűnte keltezéséhez. Feltűnő ugyanis, hogy az eddigi leletanyagban igen szegényes hun korszak emlékeit Savarián kívül csupán éppen a vízvezeték által használt bővizű források közelében (BozsokIrtás dűlő, Velem-Szentvid), illetve a csatornahálózat működtetését szolgáló mesterséges Gyöngyös elágazás közelében (GencsapátiKápolnadomb) találjuk meg (KISS-TÓTH-Z. CZIGÁNY 1998, s.a. - további irodalommal) és sehol másutt. Ekkoriban — az 5. század közepén — tehát még érdekében állt a területet megszálló hunoknak a város alapvető közműveinek működtetése, jóllehet nagyobb felújításra és csatornatisztításra már nem került sor. A vízvezeték melletti út használatára vall az is, hogy vonalában Savaria antik temetőiből elhurcolt és másodlagosan építőanyagnak felhasznált sírkövek kerültek elő, pl. az Ondód határában feltárt kútból (HORVÁTH 1929; STEIND. NO. 13, 26, 28, 30, 70, 96-98, 104, 111, 113, 120, 123, 130, 153, 189, 193) és a dozmati középkori plébániatemplomból (STEIND. NO. 95). A római korban jelentős villagazdaság állhatott a mai Dozmat község határában, ahonnan egykor egy, a herényihez (TORBÁGYI-KISS 1993; TORBÁGYI 1993-1994) hasonló 1. századi római aureus lelet is napvilágra került (KISS-TÓTH-Z. CZIGÁNY 1998, s.a.). Vizsgálatunktól teljesen függetlenül Kari Kaus a mai Burgenland területén, a Pinka északi oldalán, kelet-nyugati irányú via rustica nyomait figyelte meg, amely keleti irányban éppen Dozmat felé halad. 2 Elképzelhető tehát, hogy az általa megfigyelt út éppen a savariai vízvezeték melletti útból ágazott le nyugati irányba. JEGYZETEK 1 Medgyes Magdolna szóbeli közlése. 2 Kari Kaus szóbeli közlése.
