Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Mráv Zsolt: Aurelius Martialis, nauclerus portus Aeni. Brigetio Kr. u. 3. századi kereskedelmi életéhez

74 MRÁV ZSOLT időtartamának megfelelően — szerény, mind­össze 2,86%). 1 5 Nem véletlen továbbá, hogy a Kr. u. 3. szá­zad közepe táján egy pfaffenhoffeni sigillaták szállításában is érdekelt hajótulajdonos felira­tát éppen Brigetióból, és nem a Duna határ más településéről ismerjük. A borostyánkő-út folytatásaként a Morva (Morava) folyó völgyében futó útvonal, amely a Kr. u. 1. században még stratégiai fontosságú volt, a Kr. u. 3. századra elveszti megkülönböz­tetettjelentőségét. A barbárokkal való kereske­delem súlypontjának keletebbre való tolódásá­val funkcióját a Vág és a Nyitra völgyének útvonalai vették át, amelyek szerepe már a westerndorfi (BERKE 1990,68-96, KARTE NR. 18) és később, a pfaffenhoffeni sigillaták barba­ricumi elterjedésében is megnyilvánul. E mű­hely termékei ugyanis éppen erről a területről ismertek legnagyobb számban. 1 6 A pfaffenhof­feni sigillaták quad barbaricumi kereskedelmé­ben tehát a Vág és a Nyitra völgyében futó út­vonalak kiindulópontja, Brigetio játszotta a legfontosabb szerepet (2. kép). A településnek a barbaricumi és a Duna menti kereskedelemben elfoglalt kedvező pozí­ciója, illetve a municipium, a canabae és az itt állomásozó legio által biztosított felvevő piac igen előnyös feltételeket teremtett a kereskede­lemmel foglalkozó vállalkozások számára, amelyeket — elsősorban helyi születésű keres­kedők — igyekeztek kihasználni. Brigetiónak ebben az időszakban betöltött kiemelt kereske­delmi szerepét mutatja egy másik, ugyancsak szőnyi lelőhelyű felirat is. Az Aurel(ius) Mar­tialis által megrendelt szarkofággal megközelí­tőleg azonos időszakra, a Kr. u. 3. század má­sodik harmadára keltezhető szarkofágot Brige­tio municipiumának egy Augustalisa, Titius Domninus páter infelix állította a barbárok ál­tal megölt (interfecto a barbaris) fiának, Titus Domninus sive Passernek, a kiváló kereskedő­nek (negotianti splendido). Az elhunyt talán egy barbaricumban is működő negotians lehe­tett (MÓCSY 1962,690). A Kr. u. 170-es években, Iulius Proclus cond(uctor) (octavarum) rab­szolgája által Genio commerci(i) et nego­tiantium szentelt oltár felirata alapján statio tételezhető fel Brigetióban, 1 7 amelyet talán a bar­baricumba irányuló kereskedelem megvámolá­sának céljából hoztak létre. Brigetio kereskedelmi életének a Severus-kor után is zajló viszonylagos prosperitását, virág­zását bizonyítja, hogy az említett Titus Domni­nus sive Passer halála előtt sikeres kereskedel­mi tevékenységet folytathatott, továbbá, hogy a Pannoniában igen ritka, kereskedelemhez köt­hető feliratok közül kettő éppen a Kr. u. 3. szá­zad második harmadából és ebből a városból származik. Feltűnő, hogy Brigetióban pontosan a Kr. u. 3. századtól tűnnek fel nagyobb számban nyuga­ti bevándorlók (MÓCSY 1977, 399-402; MÓCSY 1990, 238), amelyek között raetiaiak is képvisel­tették magukat. Közülük egy municipális hiva­talt (Augustalis) is viselt. 1 8 Valószínűleg közvet­len raetiai hatásra vezethető vissza a Kr. u. 3. századi D(is) M(anibus) et perpetuae securitati dedikáció Pannonián belül szinte kizárólag Brigetióra és territóriumára korlátozódó lokális formuladivatja is. Az eddig feltételezettnél való­színűleg jelentősebb nyugati betelepülést talán a lebonyolított áruforgalom és a hasonló, közös kereskedelmi érdekeltségek motiválták. Összefoglalva: A RIU 595 számú, brigetiói le­lőhelyű szarkofágfeliratán a feleségét eltemető Aurel(ius) Martialis a korábbi, betűtévesztést valószínűsítő nau(archus) cl(assis) <p>r(aeto­riae) feloldási javaslattal ellentétben nem hadi­hajókapitány, hanem a feliratra felvésett NAVCLER betűsornak megfelelően egy nau­clerus, hajótulajdonos volt. A feliraton szerep­lő -eni végződésű kikötőnév Misenumra való feloldását kizárja az eni szó elé felvésett inter­punctió, amely egy Enus vagy Enum nevű, ki­kötővel is rendelkező települést feltételez. Va­lószínűbb a brigetiói szarkofágon feltüntetett kikötőnek az Aenus folyó mentén fekvő Pons Aeni vámállomással való azonosítása, amely­nek neve forrásokban egyszerűen Enus alakban is előfordul. Ezt a megoldást igazolja, hogy a Kr. u. 3. századra a Duna-vidék legjelentősebb terra sigillatákat gyártó központjává fejlődő, áruit az Inn és a Duna mentén terítő Pons Aeniben egy hajótulajdonos az itt készült terra

Next

/
Thumbnails
Contents