Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
58 PROHÁSZKA PÉTER jedelmek egymásnak adott ajándékaiként említi. Feltételezhetjük, hogy inkább társadalmi presztízsfunkciójuk volt meghatározóbb, mint hétköznapi használatuk. A zohori 5. sírban talált két itáliai gyártmányú ezüst csésze feltehetőleg ajándékként került tulajdonosához (KRASKOVSKÁ 1959, 109). A 2. strázei sírból ismert ezüstedényekkel (tál, csésze, pohár) kapcsolatban B. Swoboda ( REINECKE 1950, 249; S WOBODA 1972, 108-111) hangsúlyozta, hogy a 3. század második felében történt kvád betörések során jutottak a kvád királyi udvarba, majd pedig a királyi temetkezésbe a 3. század végén (KREKOVIC 1987, 276). Az ezüstedények dunai vagy galliai műhelyeknek voltak a termékei és a 2. század folyamán készítették őket. Fibulák és további bronz tárgyak A fibulák mind a kvád temetőkben, mind pedig a telepeken megtalálhatók. A legnagyobb számban az 1. és 2. században jellemzőek, míg a 3. században jelentősen visszaesik behozataluk. Ez a visszaesés azonban azzal is magyarázható, hogy a germánoknál a saját készítésű fibulák egyre jobban teret nyertek. A Púchov kultúra területén az 1. század első évtizedeire jellemző fibulák (Langton Down és az erős profilú A 67 típus) meglehetősen nagy számban kerültek elő, amely a Keleti-Alpok területével fenntartott korai kapcsolatokra utal (KÖLNIK 1982, 254; PIÉTA 1982,184-185). A germánok megjelenésével ez a kereskedelemi összeköttetés időlegesen megszakadt, azonban később az importáruk jelentős része hozzájuk áramlott. A kostolnái, sládkovicovoi és abrahámi temetőkből jelentős számú fibula került elő. A korai A 67 típus után az A 68 típusú fibulák váltak a legelterjedtebbekké a kvádoknál, amelyek mellett az A 238 típusú szárnyas fibuláknak volt jelentős divatja. A temetőkben ugyanakkor az 1. század második felében az A 236 és 237 típusú duplagombos noricum-pannoniai fibulák is megjelentek (WLELOWIEJSKI 1970, 305; KÖLNIK 1977, 147-149). A 2. század második felétől a térdfibulák kezdenek uralkodóvá válni (KREKOVIC 1987, 276). A kvád területekről több mint egy tucat további típust ismerünk, amelyeket az 1-4. században hordtak. A 2. század folyamán a határ menti területeken megnőtt a fibulák száma, és a 3. században a Vág középső völgyében a kvád központ körül van jelentősebb koncentrációjuk, azonban az import fibulák kétharmada az 1. és 2. századra jellemző (LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1961, 107-109). A 4. század legelteijedtebb fibulatípusa Pannoniában a hagymafejes fibula, a kvád területekről előkerült példányok inkább a határ menti területekre jellemzőek, és ezek esetében feltételezhetjük, hogy a kereskedelem útján jutottak a barbarikumba (SAKAR 1961,434-435). A fibulák mellett kisebb számban más bronz tárgyak is megtalálhatóak. A bronzövek korai típusai (Skalské Nová Ves) a fibulákhoz hasonlóan a Púchov kultúra nyugati kapcsolatára utalnak (KÖLNIK 1982,254). A római divat átvételét tükrözi a noricumi-pannoniai típusnak az átvétele, amelyek Ábrahám (KÖLNIK 1977,153), Kostolná pri Dunaji és Krizovany nad Dudváhom lelőhelyekről kerültek elő (MOTYKOVÁSNEIDROVÁ 1964, 346-362). A római gyűrűknek és ékszereknek kisebb volt a jelentőségük, így a leletanyagban is csak szórványként fordulnak elő. Az Ivanka pri Dunaji temető 7. számú hamvasztásos sírjában talált Mercurt ábrázoló szobrocska, amely a lelet publikálója szerint a 3. század második felét követően kerülhetett a sírba (KRASKOVSKÁ 1965, 176-177), sokkal inkább ajándéknak, vagy zsákmánynak, semmint kereskedelmi árunak tekinthető. Üvegedények Délnyugat Szlovákiában több mint húsz üveglelet került elő. A királysírok mellett a telepeken is megtalálhatók a római üvegipar termékei (KÖLNIK 1961,285), amelyek a barbarikum többi területéhez képest nagyobb számban figyelhetők meg. Az üvegek a hamvasztásos temetkezésekben is előfordulnak, azonban ezek azonosítása igen nehéz. Kivételt jelent a besenovi A. sír, amelyben a bronzedények mellett egy üvegtál volt (KÖLNIK 1961, 279-281). A legkorábbiak az E 181-3 típusú bordázott üvegcsészék, amelyek már a Kr. u. 1. század közepén megjelentek (KREKOVIC 1987, 276) és a csontvázas temetkezések mellékleteiként maradtak meg a legszebb darabjaik. A Vysoká pri Morave-i sírban a bronzedény mellett egy spiráldíszes dél-itáliai
