Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
56 PROHÁSZKA PÉTER szolgája szentelt a genio commerci et negotientium-nak (CiL m 4288). Ezek a feliratok a 2-3. századból származnak és bizonyítékai a pannóniai lakosság kereskedelemben való részvételének. A római-kvád kereskedelem szervezésében ugyanakkor szerephez juthattak a szolgálatukat töltő és a már leszerelt katonák is, akik honesta missio]u\i után anyagi haszon érdekében részt vettek a kereskedelemben. A germánokkal kapcsolatban nem alkalmazták a kereskedők jelzőit, és így Eggers úgy vélte, nem volt a barbarikumban a kereskedelem fő foglalatosság ( KUNOW 1980, 10). Ezt azonban el kell vetnünk, mivel a korábbi kelta előzmények alapján feltételeznünk kell, hogy a távolabb lévő területek termékeit (pl. a borostyán vagy a rabszolgák) a rómaiakhoz a germánok juttatták el. Id. Plinius (PLINIUS 39,34) említést tesz Nero uralkodása alatt egy expedícióról, amely során egy római lovag a Balti-tengerig jutott el, végighaladva a Borostyán-úton. Ennek a küldetésnek a hátterében — összehasonlítva más a Nero uralma alatt indítottakkal — inkább a császári udvar presztízsének növelése állt (WIELOWIEJSKI 1982,268). A germánoknak a kereskedelembe való bekapcsolódása azzal is magyarázható, hogy a távoli területekre a római kereskedők már nem jutottak el, viszont a borostyánkő római piacokra juttatása olyan haszonnal járt, amely miatt maguk a germánok is részt vettek kereskedésében. A határ mentén élők az általuk termelt élelmiszereket vitték a római piacokra, ahol jelentős felvevő piacot jelentett a katonaság, míg a távolabb élők állatokkal és nyersanyaggal kereskedhettek. Tehát ebből arra következtethetünk, hogy maguk a germánok is tisztában lehettek a kereskedelem nyújtotta lehetőségekkel, és igyekeztek kihasználni azokat egészen a római uralom végéig. A barbarikumi utak kérdése A szlovákiai kvád barbarikum folyókban igen gazdag volt. Ezeknek a folyóknak a völgyében futottak azok az utak, amelyek az észak-déli irányú közlekedést biztosították. A Morva folyó jobb partján északi irányban volt az antik világ egyik legfontosabb útvonala: a Borostyán-út. A Kr. e. 1. század folyamán a jelentősége megnőtt ennek az őskori előzményekkel rendelkező útnak, amely azonban kezdetben sokkal nyugatabbra futott (KÖLNIK 1982, 243-256). A markomann központ létrejötte a Cseh-medencében az útra is hatással volt, mivel mint az egyik felvevő központot érintette, és csak a hatalmi súlypont eltolódásával került egyre keletebbre. Az északról érkező út Carnuntumnál lépett római területre, ami a település kereskedelmi és stratégiai szerepét csak növelte. A másik jelentős határfolyó a Duna, a rómaiak fontos ellátási útvonala volt, így megkönnyítette a nyugati tartományok áruinak eljuttatását Pannoniába valamint a határ mentén elő népekhez (2. kép). A víziutak különösen a kerámiaszállításnál váltakjelentőssé, mivel sokkal olcsóbbak a szárazföldi szállításnál. A Duna csallóközi ága mellett a Vágig futott egy keletre vezető út. A Vág, a Zsitva, a Nyitra, a Garam és az Ipoly folyók völgyeiben voltak az észak felé vezető utak (BROGAN 1936,200-201), amelyek fontosságát az itt található kvád királyi központok is jelzik (PRK 1990, 123). Ezek a folyók tartották a kapcsolatot a Kárpátok északi részén lévő Púchov kultúrával (PIÉTA 1982), majd az északi hágókon keresztül más germán és baltikumi törzsekkel. A folyók és a mellettük futó utak a római táborok és települések közelében érték el a Dunát, így a rómaiak ellenőrzése alatt álltak és piacokat biztosítottak az északról érkező áruknak. A távoli vidékekre vezető utak használata azonban időszakos volt, mivel csak tavasszal és nyáron voltak járhatóak (SIMEK 1953, 643-644), s ez a távoli területek áruinak piacra juttatását a melegebb évszakokhoz kötötte. A római export Bronzedények Szlovákia délnyugati részén már a legkorábbi leletekben megtalálhatók a bronzedények. Ugyanakkor a hétköznapi használatuk mellett reprezentációs funkciójuk is lehetett ( KUNOW 1985,245), mivel az 1. század második felére és a 2. század első felére datált Lübsow típusú fe-
