Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
PANNÓNIA ÉS A SZLOVÁKIAI KVÁD BARBARIKUM KERESKEDELMI KAPCSOLATAI A LELETEK TÜKRÉBEN 53 a Cusus folyók közé (SARIA 1955, 338-340; ALFÖLDI 1956, 49-51; D OBIAS 1962, 24-25; GOESSLER 1963, 627-629; KÖLNIK 1977, 161-162). Forrásaink ezen államalakulat kiterjedéséről meglehetősen bizonytalanok, míg a Marust a Morvával sikeresen azonosították, addig az idősebb Plinius ( PLINIUS IV, 81) és Tacitus (ANNALES XII, 63) által említett Cusus valamint Duria folyókat napjainkra a Vággal, a Túreccel vagy akár az Ipollyal próbálták megfeleltetni (GOESSLER 1963, 628-629; FLTZ 1965, 73-78; KÖLNIK 1977, 161-166; NAGY 1989, 67-71). Sőt, korábban a Cusust és a Duriát a Morvától nyugatra keresték (ALFÖLDI 1943,172-202; ALFÖLDI 1956, 48-53). A római importárukban gazdag germán temetkezések jelentették azt az előrelépést, amelynek során a regnum Vannianum területét a Morvától keletre lokalizálták (KÖLNIK 1980). A mai Alsó-Ausztria területén olyan nagy számban napjainkig nem kerültek elő germán leletek, amelyek alátámasztanák a Morvától nyugatra történő telepítést. Azt azonban nem zárhatjuk ki, hogy Vannius uralma ide is kiterjedhetett, mivel számos Kr. u. 1. századra datált germán sírleletet ismerünk a Morva nyugati partján és attól valamivel távolabb is (FRANZ 1928; BENNINGER 1934, 55-60; POLLAK 1980, 187-200). A regnum Vannianum római kliensállamként jött létre, és az ide telepített germán kíséret ennek köszönhetően a térség stabilitását és a noricumi és pannóniai tartományok védelmét is biztosította (FITZ 1977). Vannius uralma idején Kr. u. 20-50 között királyságának területét és befolyását jelentősen megnövelte, amihez hozzájárult, hogy a Cseh-medencéből a kereskedelmi súlypont ide helyeződött. Ezt mutatja a markomann szálláshelyek elszegényedése és a délnyugat-szlovákiai lelőhelyek egyre növekvő gazdagsága (WOLAGIEWITZ 1970,231; TEJRAL 1970, 107-193; PITTS 1989, 55). Ennek következtében a markomannok egyre jobban dél felé kezdtek vándorolni és elérték a Morva-medencét, így feltételezhetjük hogy a kvádok nyomásukra lejjebb húzódtak a Morva mentén és egyes csoportjaik a Kis-Kárpátok keleti részére is beköltözhettek. Vannius kvád királyi származása miatt perszonálunió jöhetett létre a két népcsoport között, amely a kvád király megerősödését eredményezte (SARIA 1955, 342-343; GOESSLER 1963, 626-627; FLTZ 1972, 1281-1282). Kr. u. 50-ben Vannius uralmát a hermundúrok és a lugiak a római diplomácia hathatós támogatásával megbuktatták. 1 Vangio és Sido, Vannius unokaöccsei oszthatták fel ezután egymás között a hatalmat ( SCHMIDT 1938, 146; GOESSLER 1963, 630). Feltehetően ezt követően, az 1. század második felében történt a kvádok törzsének teljes bevándorlása a Morva folyótól keletre eső területekre először a Vágig, majd az Ipolyig. Kr. u. 68-69-ben hallunk ismét róluk, amikor a pannóniai csapatokkal együtt Itáliába vonulnak, ahol Vespasianus császár oldalán harcoltak a cremonai csatában (MÓCSY 1966, 205-207). A római polgárháborúban való szereplésük emléke egyes vélemények szerint a leletanyagban is megfigyelhető (KÖLNIK 1964; KÖLNIK 1980; PITTS 1989). Pannónia határán az első jelentős válság Domitius uralkodása alatt tört ki, amikor a rómaiak hadjáratot indítottak a germánok ellen, feltehetőleg az egész hátterében a korábbi kliensi rendszer felszámolásának kísérlete állhatott (ERDRICH 1995, 57). A 89 és 92 között zajló háborúban a rómaiakat súlyos vereség érte és a későbbi sikerek dacára Nerva császár hatalomra lépését követően véget vetett a harcoknak. A béke ezután egészen a nagy katarzisig, a 166/167-ben kezdődő markomann háborúkig fennállt. Antonius Pius uralma alatt kisebb öszszecsapásokra ugyan sor kerülhetett, de a rómaiak számára sikeres megoldást mutatja, hogy egy új kvád király hatalomra juttatását hangsúlyozták a REX QUADIS DATUS feliratú érmeken keresztül (GOESSLER 1963, 632). A Kr. u. 166-188 között történt harcok, amelyek hátterében a gótok vándorlása állt, mind a kvádokat, mind Pannoniát súlyosan érintették. A császári kormányzat több hadjáratot vezetett ellenük, sőt még katonailag is megszállták a területüket (BÖHME 1975, 152-218; KREKOVIÖ 1994, 239-244). A háború befejezése után egészen 211-ig keveset hallunk róluk, ekkor azonban Caracalla császár személyesen látogatott Pannoniába. A kvád királyt, Gaiobamarust fogadta, majd hűtlensége miatt megölette. A Kr. u. 3. század
