Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Prohászka Péter: Pannónia és a szlovákiai kvád barbarikum kereskedelmi kapcsolatai a leletek tükrében
52 PROHÁSZKA PÉTER ján — a Cseh és Morva, valamint a szlovákiai területekre irányuló római exportot, amelyből számtalan zavar keletkezett. A mai Szlovák állam területén a Kr. u. 1-4. század között több népcsoport ill. kultúra telepedett meg. Ezek közül csupán az egyiket jelentették a kvádok, mellettük a Púchov kultúra és a vandálok Przeworsk kultúrája szintén megtalálható. Nem is beszélve az állandó zavart okozó volt magyar területekről, amelyeket a második világháborút követő békében csatoltak a Csehszlovák államhoz. Ugyanis ezek a részek az ókorban a római Pannónia tartománynak voltak a területei. Kölnik és Wielowiejski feldolgozásai mellett a római import egyetlen összefoglaló bemutatását Krekovic kínálta (KREKOVIC 1987), aki azonban szintén ragaszkodott a mai Szlovák állam politikai kereteihez, és így az azon belül előkerült összes római importtárgyat ismertette. Már tanulmánya előtt is megjelentek anyagközlések egy-egy leletanyag öszszefoglalásával: a bronzedényekről (TEJRAL 1967; WIELOWIEJSKI 1972; SWOBODA 1972; KRASKOVSKÁ 1976; KRASKOVSKÁ 1978; KUNOW 1985), a fibulákról (LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1961; SAKAR 1961), a római üvegekről (KRASKOVSKÁ 1981; KUNOW 1985), a kerámiaanyagról (KÖLNIK 1958; SAKAR 1969; KREKOVIC 1981; KREKOVIC 1983; KÖLNIK 1995) és az érmekről (KOLNIKOVÁ 1972; KOLNIKOVÁ 1973). Krizek tanulmányainak megjelenése után a terra sigillaták modern feldolgozása (KUZMOVÁ-ROTH 1988; KUZMOVÁ 1997) és a terra sigillaták és bronz edények összefoglaló vizsgálata (BERKE 1990) látott napvilágot. A római tárgyak barbarikumi megjelenését az előbb említett tanulmányok mellett mások is vizsgálták (BROGAN 1936, 195-212; REINECKE 1950, 249; GRÜNERT 1975,5-23; DITTRICH 1987; PITTS 1989) és tanulmányaikbanjoggal mutattak arra rá, hogy a kereskedelem mellett ajándékként, zsoldként vagy zsákmányként is a germánokhoz juthattak. A legfontosabb megállapításuk azonban az volt, hogy a germán területeken megjelenő római import szoros összefüggésben állt a Római Birodalom politikai és gazdasági érdekeivel, valamint tartományainak — többek között Pannoniának — a gazdasági helyzetével, így ezen folyamatok figyelembevétele részben magyarázatot adhat bizonyos árufajták és tárgytípusok elterjedésére is. A Kárpát-medencébe költöző kelták nemcsak a vaseszközök készítését és az edénykorongolás technikáját hozták magukkal, hanem a magas szintű kereskedelmet is, emellett az első helyi pénzek verése szintén hozzájuk kapcsolható. A kelták alatt alakultak ki azok a kereskedelmi utak, amelyek a későbbi évszázadok során továbbra is fennálltak. A Kr. e. 1. század második felében a római érdeklődés középpontjába kerültek a Dunától délre található területek. Illyricum meghódítása, majd a regnum Noricum római felügyelet alá helyezése voltak az első lépések a Dunántúl megszállásához. Ez a folyamat azonban közel ötven évig tartott és csak Claudius császár uralma alatt történt meg az egész Duna szakasz katonai megszállása ( GABLER 1981). A rómaiak mellett északról új törzsek jelentek meg a Kis-Kárpátok és a Morva folyó mentén. A markomannok és kvádok voltak ezek, akik a svébek legkeletibb csoportjait alkották (BENNINGER É.N. 669; GOESSLER 1963, 627). A markomannok hamarosan jelentős államot építettek ki, és Maroboduus királyuk vezetésével területüket és befolyási övezetüket olyan mértékben kiterjesztették, hogy a rómaiak hatalmi szférájuk veszélyeztetettsége miatt támadást indítottak, amit azonban a hátukban kitört pannon-dalmata felkelés miatt nem tudtak befejezni. A Morva folyó mentén ekkor már ott élt a Maroboduus fennhatóságát elismerő kvádok törzse ( DOBIAS 1960, 157-159). A Kr. u. 19-20 között történt germán belpolitikai összetűzések véget vetettek Maroboduus, majd az őt követő új markomann király, Catualda uralmának ( SCHMIDT 1938, 130; NAGY 1989, 61-65). Ezekben a germán belpolitikai összetűzésekben a római diplomácia szerepe jelentős volt. A két markomann király követőivel a Dunához menekült, ahonnan őket elválasztva társaiktól Ravennába és Forum Iuliumba szállították (DOBIAS 1960, 165-166). Kíséretük kérdése azonban megoldatlan maradt Drusus intézkedéséig, aki élükre a kvád Vanniust nevezte ki királynak és letelepítette őket a tartományon kívül a Marus és
