Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Mende Balázs Gusztáv: Szempontok történeti korok csecsemőhalandósági viszonyainak elemzéséhez

476 MENDE BALÁZS GUSZTÁV nem találjuk e gyermektemetőket, temetőrészeket (talán csak az esztergályhorváti temetőt tekinthetjük annak). Egy csecsemő társadalmi értékének meghatározása a keresztény rítusú népességek esetében elsősorban a keresztelés tényétől függhetett. Ezt erősíti, hogy az újszülött megkeresztelésének időpontját leginkább a gyermek egészségi állapota határozta meg: ha satnya, moribund kisgyermek jött a világra, sokszor azonnal, vagy az első órákban-napokban megkeresztelték, de néprajzi adatok vannak az ún. bábakeresztelésekre. A kereszteletlen elhaltakat sok esetben a temetőárokba temették. Ha a gyermekcsontváz körül határozottan jelentkező gödröt találunk, netalán mellékletet, az egyértelműen utal az elhalt gyermek megbecsültségére, ugyanakkor nem tudhatjuk, vannak-e társadalmi rétegzettséget mutató összefüggések az eltemetések és esetleges elmaradásuk között. Az általam eddig demográfiai szempontból vizsgált temetők, temetőrészletek, s régészeti dokumentációk azt sugallják, hogy elsősorban nem az exogén tényezőknek nevezett jelenségek befolyásolják a csecsemők számát. Erre jó példa a zalaszabar-borjúállási 9-10. századi temető, ahol a szerencsés terepviszonyoknak köszönhetően mód nyílott a temető szinte teljes csontanyagának begyűjtésére (mindamellett a gyermekcsontanyag megtartási állapota meglehetősen rossz volt). Ebben a temetőben a gyermek-felnőtt arány korrekció nélkül is az adott kornak megfelelő volt, s relatíve sok (96 db, 12,36%) 1 éven aluli gyermeket talált az ásató régész. A dokumentáció (sírrajz és sírleírás) aprólékos pontossága alapján a csecsemők számaránya megbízhatónak látszott. Ezért ezt a temetőt korrekció nélkül próbáltam demográfiailag értelmezni. A vizsgálat eredménye (amelynek trendjein a korrekciók sem változtattak volna) azt mutatta, hogy a csecsemők száma mindenképpen a várható érték alatt marad, míg a kisgyermekek (1-9 évesek, de főként az 1-4 évesek) aránya jóval felülmúlja a várt értékeket. A vizsgálatok eredményét befolyásoló tényezők között nem szabad megfeledkeznünk az életkor-meghatározási adataink megbízhatóságáról. Míg a modern demográfiai adatok pontos kronológiai életkorral számolnak, addig a csontok alapján megállapított elhalálozási életkor sok esetben olyan időintervallum, amelybe az 1 év, azaz a 365. nap (csecsemőhalandóságot ugyanis a 365. napig számolja a demográfia) beleesik, pl. 10-14 hónapos korban elhalt csecsemő esetén. A felnőtt korosztályok elhalálozási korának meghatározásához képest bármennyire is pontos a gyermekekre kidolgozott metódus, a 12. hónap végének megélését megbízható pontossággal nem lehet megállapítani. Ezért a temetők adatai szükségszerűen eltérnek a demográfiai korrekciós táblákban szereplő adatoktól. A csecsemőhalandóság viszonyait napjainkban, a pontos halálozási adatok ismeretében jóval finomabban lehet megítélni. A csecsemőhalálozások súlypontja a modern populációkban más időszakra esik, mint a történeti korokban. A neonatalis halálozás elsősorban a szülés következményeit mutató együttható, a szülés közbeni rendellenességet és a kihordott, időben nem kimutatott, általában genetikus hátterű maiformációk arányát jelzi. A postneonatalis halálozás fogalma elsősorban a gondozottság, rendszeres táplálás és a fertőző betegségek elleni védelem hatásosságát jelzi, tehát a fejlett társadalmi szisztémákban elsősorban ennek az aránya alacsony, míg a korai csecsemőhalálozások aránya kevésbé befolyásolható. Ha a modern korban jelentkező negatív hatásoktól eltekintünk (természeti szennyeződések, sugárszennyeződés, teratogén tényezők stb.), akkor a korai csecsemőhalálozás történeti és modern arányszámaiban nem feltételezünk jelentős különbséget. Tehát a régmúlt idők magas csecsemőhalandósága elsősorban a késői csecsemőhalálozás függvénye. Visszatérve az ásatási körülményekre, mint külső tényezőre, gyakran felbukkanó érv a csecsemőhiány értelmezésében, hogy a csecsemőmaradványokat gyenge ellenállóképességük miatt nem találjuk, az állatjárások elhordják, más sírok beásása kapcsán észrevétlenül eltűnhetnek, főként ha sírfolt se jelöli őket. Ezeket minden különösebb ellenvetés nélkül elfogadhatjuk. Azonban azokat a véleményeket, ame-