Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Targubáné Rendes Katalin - Tóth Gábor: Gyenesdiás avar kori népességének kraniometriai értékelése

470 TARGUBÁNÉ RENDES KATALIN - TÓTH GÁBOR a 19-es sorszámú, 224-es sír. Az ő esetében a külön csoportba történő sorolódást az életben elvesztett fogak miatti csontfelszívódás indokolja. Ez a korai elkülönülés a módszer megalapozottságát is igazolja. A két fő ág itt is a 9es szint környékén válik el, majd a férfiakéhoz hasonlóan a 4-es szint környékén történik meg az alcsoportokra való elkülönülés. Ez az azonosság itt is a két nem azonos genetikai eredetét igazolja a minták heterogenitása mellett. Egyelőre nem ismeretes, hogy az adott korban a temetőn belül elkülönültek-e egymástól az azonos családba tartozó személyek, egy helyre temetkeztek-e a rokonsági kapcsolatban állók. A vizsgálat eredménye egymástól elkülönülő halmazokat (családi egység? rokonság? azonos eredetű szubpopuláció?) a temető térképén nem tudott kirajzolni; az egymással azonos csoportokba sorolódó sírok a temetőben elszórtan, minden lehetséges rendszer nélkül helyezkednek el. Mindkét méretcsoportra épülő analízis a népesség heterogenitását eredményezte. Ha a keveredés nagyon régi lenne, akkor a vizsgálati minta nagyobb homogenitást mutatna. Egy friss keveredés esetén nagyobb különbségek lennének (mint ahogy a robosztus férfi és a foghiányos nő is jóval magasabb szinten történő elválást mutat). Megítélésünk szerint egy megállapodott, több generációs keveredésre, egybeolvadásra utalnak a mindkét nemnél azonos szinten bekövetkező szétválások. Összefoglalás Gyenesdiás avar kori népességének felnőtt lakosságából a kraniometriai vizsgálatba 100 koponyát vagy koponyamaradványt sikerült bevonni. Az antropometriai program 32 koponyaméretre terjedt ki. Az átlagok közlése mellett a viszonylag magas szórásértékek a temető népességének heterogenitására utalnak. Ezt a koponyajelzők értékelése is alátámasztja. A jellemző méretek alapján a népesség az Éry Kinga szerinti kelet-dunántúli típusba sorolható. Az agykoponya és az arckoponya méretei alapján a SYN-TAX 5.0-ás verzió segítségével az egyes sírok Penrose-távolságát dendrogrammos formában határoztuk meg. Mindkét nemnél azonos szinten következnek be az elválások, ami alapján a népesség több generációs keveredését feltételezzük.