Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
410 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS helyezkedik el. Lényeges, hogy a márkói halászkunyhó rajzán (24/B. kép) 1, 2 számokkal jelölt széna fekhelyek helyén, a zsidódi lakóházban a padka található. A két épület tetőszerkezetének méreteiben, valamint belső elrendezésében fellelhető nagyfokú hasonlóság láttán minden bizonynyal nem véletlen, hogy e padka a matematikai modell segítségével kalkulált sz szélesség és r belmagasság szerint éppen alkalmas fekvésre. (Sőt a zsidódi lakóház egykori építőit alighanem éppen ez vezérelte: a tető azért ilyen meredek, hogy ezen a padkán még el lehessen férni.) Ezzel kapcsolatosan érdemes felvetni még néhány gondolatot. A matematikai modellezéssel nyert eredmények szerint a zsidódi lakóház esetében a padka szélességének közelítő értéke sz = 0.54 m, a lakógödör északkeleti fala felett (tehát a padka peremén) mérhető belmagasság közelítő értéke pedig T= 1.07 m. Tudjuk, hogy az egykori valóságos értékek nagy valószínűséggel még a (zsidódi lakóházéhoz hasonló) nagy abszolút hibák ellenére sem térnek el jelentős mértékben a közelítő értékektől. Ez annyit jelent, hogy ez a padka éppen olyan széles, hogy egy ember rá tudjon feküdni. Ez a fekhely azonban meglehetősen szűkös: szélessége alig haladja meg a rajta fekvő ember (váll)szélességét. A fekhely felett mérhető belmagassággal kapcsolatosan hasonló a helyzet: alig haladja meg egy ülő ember magasságát. Ha a tető csak egy kicsit is alacsonyabb volna, akkor a padkán ülő ember egyenes derékkal már nem férne el. Nem vitás, hogy ez a fekhely mai szemmel meglehetősen kényelmetlen: rajta csak „vigyázállásban fekve" (vagy ülve!) lehet nyugovóra térni. Érdekes, hogy Herman Ottó 1898-as nádudvari gyűjtőútja során éppen erről számol be. A 25. képen a nádudvari halászok kunyhóját (melyet kastélynak neveztek) mutatjuk be Herman Ottó rajza nyomán ( H erman 1898). Egy másik általa készített rajzból az is kiderül, hogy a halászkunyhó földbeásott gödrének neve födje, két oldalpadkáját pedig padkának illetve vaczoknak hívták. A 25. képen látható, hogy a jobb oldali padkán (ez a vacok) ruhafélékből készített fekhely van, amelyen egy halász ül. Vele szemközt, a másik oldalpadkán (ez a padka) egy fekvő alakot figyelhetünk meg. Kettejük között a padlón tűz ég. Figyeljük meg elsőként a fekvő alakot: látható, hogy az „ágyként" szolgáló padka szélessége alig haladja meg a rajta fekvő ember (váll)szélességét. Ha az ülő alakot is szemügyre vesszük, akkor az is kiderül, hogy a vacok peremén, a lakógödör fala felett mérhető belmagasság alig haladja meg a rajta ülő ember magasságát. Az elmondottakkal kapcsolatosan egy egyszerű matematikai szabályszerűség is megállapítható. Tegyük fel, hogy olyan nyeregtetős házat akarunk építeni, amelynek belsejében a szarufák közvetlen közelében fekvésre alkalmas területet képzelünk el. Ennek az a feltétele, hogy a szarufák aljától nagyjából vállszélességnyi távolságban „ülő embernyi" belmagasság keletkezzék. Mivel egy ember vállszélessége » 50 cm, ülőmagassága pedig » 1 m, ha a fekhely szélességét és a belmagasságot nem akarjuk a „feltétlenül szükségesnél" nagyobbra készíteni, akkor a tető dőlésszöge a fekhely felett » 60°. (A magyarázat igen egyszerű: ha egy derékszögű háromszög egyik befogója » 0.5 m, másik befogója pedig » 1 m, akkor a hosszabbik befogóval szemközt feszülő szög tangense » 1/0.5 = 2. Ekkor ez a szög « 60°.) Ha a tető dőlésszöge ennél kisebb, akkor a „feltétlenül szükséges" (váll)szélességnél szélesebb fekhelyet kell kialakítani, különben a rajta a fekvő ember nem tud felülni: beveri a fejét valamelyik szarufába. Ha a dőlésszög a 60° körüli értéket meghaladja, akkor a belmagasság lesz nagyobb, mint ami ahhoz kell, hogy a fekhelyen ülő ember elférjen. Ha az épület belsejében mindkét oldalon (tehát a szelemenágasoktól jobbra és balra) ilyen fekhelyeket tervezünk, akkor a tető dőlésszöge szemből (tehát az orom felől) tekintve mindkét oldalon a 60°-ot közelíti. Mivel a háromszögek szögeinek összege 180°, ekkor az egymással párban álló két szarufa egymással bezárt szöge is » 60°. Az ilyen épületek tehát az orom felől szemlélve az egyenlőoldalú háromszöget közelítik (függetlenül attól, hogy van-e bennük gödör). Az eddig tárgyalt három épület (a zsidódi lakóház, a márkói és a nádudvari halászkunyhó) esetében ez a szabályszerűség megfigyelhető. A 25. képen látható, hogy a nádudvari halászok kunyhója szemből tekintve nagyjából egyenlőoldalú háromszög. Ennek hátterében minden bizonnyal a
