Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata

390 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS Mivel a kiindulási adatokat most is m-ben adtuk meg, a végeredményt is ebben a mértékegységben kapjuk. A beépített új élszaru hosszúságát kétféleképpen is számíthatjuk (3, 4 egyenlőségek). A m-ben kifejezett kiindulási adatok alapján mindkét úton az r = 3.57 m végeredményt kapjuk. Utóbbi pedig a valóságosnak megfelel: r = «Jb

2 + h

2 = V2.52

2 +2.54

2 = 3.57, r = j(h + m*)

2 +a

2 = 7(2.54 + 0.7)

2 +1.52

2 = 3.57. Mivel az „ideális nyél" szélessége éppen a beépített élszaru alsó végének átmérőjével azonos, utóbbi nagyságára az (5) egyenlőség felhasználásával a következő adódik: d = nysz

mi

n -5* = 0.25 - 0 = 0.25. Mivel az „ideális nyél" szélességét m-ben fejeztük ki, a beépített élszaru alsó végének átmérője is ebben a mértékegységben adódik. A d = 0.25 m pedig a valóságnak megfelel. A tető „nyél" feletti dőlésszögét a (6) egyenlőség alapján számíthatjuk: a = arcsin f h \m° r — = arc sin 71 2.54 3.57-0.25 180

c 3.14 = 50. A műveleteket a mértékegységekkel is elvégezve belátható, hogy a végeredményt valóban fokokban kapjuk. A „nyél" segítségével beépített új élszaru, a külső járószinttel valóban a 0 = 50°-os szöget zár be, tehát a végeredmény most is helyes. Végezetül számítsuk ki a padka „nyél" feletti vetületét. A (7) egyenlőség szerint: p = _ sf _ h

2 - a = -7(3.57 - 0.25)

2 - 2.54

2 -1.52 = 0.63. A végeredményt ezúttal is m-ben kapjuk, hiszen a kiindulási adatokat is ebben a mértékegységben adtuk meg. Ap = 0.63 m pedig a valóságnak megfelel. Az eredményeket összegezve megállapítható, hogy a tetőszerkezet méreteinek számításához felállított (1-7) egyenlőségek jók, mindegyikük helyes végeredményt szolgáltat. A meghatározást az „ideális nyél" méreteinek felhasználásával végeztük. Ezen kívül, mivel az épület ma is áll, d* és s pontos értékei is ismertek. Láttuk, hogy ekkor az egyenlőségek végeredményei is pontosak, a valóságtól nem különböznek. Vizsgáljuk meg, hogy milyen eredményekre jutnánk akkor, ha mindezek - csakúgy, mint a régészeti feltáráson - a matematikai elemzéshez nem állnának rendelkezésre. Tegyük fel, hogy a 2l/A. képen bemutatott „nyeles lakógödör" egy ásatáson kerül elő. Ekkor az „ideális nyél" (satírozott terület) méreteit nem ismerjük. Mivel a tetőszerkezet teljes egészében elpusztult, ŰT és s pontos értékei is ismeretlenek. Ebben az esetben