Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
A HALÁSZKUNYHÓ UJJLENYOMATA 333 hidraulikus emelővel elvégezhető feladat mintegy negyven(!) perc alatt megoldódott. A szarufa alsó végét egy szamár húzta végleges helyére (7. kép). A segédcsatorna furfangja az, hogy közbeiktatásával a szarufa felső vége helyett annak alsó végét mozgatjuk. Ekkor viszont kötél segítségével megoldható az is, hogy a szarufa alsó végét a megroggyant tetőfedőanyagok hatalmas súlyának ellenében ne tolni kelljen, hanem húzni. Ilyen módon a terhet emelő munkaerő kikerül a ház belteréből: a szarufát kívülről mozgatjuk. Ekképp válthatta fel a hidraulikus emelőt egy szamár... E kísérleteket adatgyűjtés követte: a középkor régészeti hagyatékában felfedeztük a házak gödréhez csatlakozó jellegzetes segédcsatornákat. A korszak kutatói mind ez idáig nem fejtették meg e keskeny, csatornaszerü árkocskák rendeltetését. Bejáratnak, szélfogónak vagy valamiféle értékes tárgyak őrzésére szolgáló kincseskamrának titulálták. Előfordult, hogy a bejárat fölé emelt egykori gádor támasztószerkezetével hozták kapcsolatba. Egyesek kultikus, liturgikus szerepet tulajdonítottak nekik. Már most meg kell jegyeznünk, hogy ez utóbbi elképzelés igenis figyelemre méltó: az eredendően szarufabeépítésre készített árkocskák ugyanis másodlagosan liturgikus szerepet is betölthettek (a kérdést később részletesen tárgyaljuk). Mivel a lakógödrök e furcsa részletének rendeltetése nem volt tisztázott, jellegzetes megjelenése miatt az Árpád-kori házak „nyúlványaként", „nyeleként" emlegették. A „nyél" elnevezés Bencze Zoltántól származik. írott formában elsőként a Rákospalota-Újmajor területén 1995-1997 között folytatott régészeti feltárások középkori eredményeiről szóló tanulmányában használja (BENCZE 1999, 13, 18). Ebben összesen négy „nyeles lakógödröt" nevez meg: a 49., (BENCZE 1999, 35, 5. kép) a 377., (BENCZE 1999,45,15. kép) a 226. (BENCZE 1999, 53,23. kép) és a 363. (BENCZE 1999, 60, 30. kép) objektumot. Ezzel kapcsolatosan hozzá kell fűznünk, hogy a négy lakóépület közül a 377. ház esetében biztosan, a 49. ház esetében pedig valószínűleg nem „nyélről" van szó: ezek az árkok jelen tudásunk szerint nem szolgálhattak szarufák utólagos beépítésére (vagy legalábbis úgy nem, ahogyan mi feltételezzük). A második két ház gödréhez csatlakozó árkocskák azonban valóban „nyelek": szarufák beépítésére szolgáltak, mégpedig a jelen dolgozatban is bemutatott módon. A „nyél" elnevezést Sabján Tibor is használja az imént idézett 363. lakóház rekonstrukciójáról szóló tanulmányában. Feltételezése szerint a „nyél" hossza az adott irányban (a „nyél" felett) nagyjából a tetőzet alaprajzi kiterjedését mutatja (SABJÁN 1999,141). Ennek az elgondolásnak pedig immár tudománytörténeti jelentősége van. Annak ellenére, hogy — miként később látni fogjuk — kisebb-nagyobb pontosításokra szorul, fontossága mindenekelőtt abban rejlik, hogy: igaz-e! Abból indultak ki, hogy a többnyire (és a rekonstruált 363. lakóház esetében is) befelé lejtő árkocska — ha nyitva állt volna — a tetőről lecsurgó vizet bevezette volna a ház gödrébe. Kézenfekvőnek látszott tehát az a megoldás, hogy e furcsa árkocskák még a tető alatt végződtek el. (Talán közelebb kerültek volna a valódi megoldáshoz, ha az árkocskák nyitott állapotát kérdőjelezik meg.) Az idézett feltételezésük, ill. annak igaz volta így hát nem abból fakad, hogy felismerték a „nyelek" egykori rendeltetését. Az építkezést vezető Sabján Tibor szavaival: „Sajnos a nyél igazi funkcióját és nyitott vagy zárt állapotát sem most, sem az általános vizsgálatok során nem tudtuk megnyugtatóan megmagyarázni, ezért találgatások helyett az árkot (mint a kérdést) nyitva hagytuk. (SABJÁN 1999,141). Mivel a szarufák utólagos beépítésére szolgáló jellegzetes árkocskák felülnézetben tényleg valamiféle „nyélre" emlékeztetnek, e szemléletes és találó elnevezést mi is megtartottuk. Az Árpádkorból 23 ilyen segédcsatornával rendelkező „nyeles lakógödröt" gyűjtöttünk össze. A kardoskúti „földbeásott lakóház" rekonstrukciójában végzett kísérleteinket összevetve a régészeti megfigyelésekkel, e 23 „nyeles lakógödör" alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy e jellegzetes csatornaszerű árkocskákat illetően szerencsésen egymásra talált a nyom és a rendeltetés: a régészeti leletek összes megfigyelhető tulajdonsága alátámasztja azon feltételezésünket, mely szerint e furcsa árkocskák szarufák utólagos beépítésére szolgáltak, mégpedig éppen azonmód, ahogyan magunk is használtuk őket.
