Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 285 tárgyak, itt pedig mindjárt közelben kelta és hun emlékek. Milyen hatalmas népeknek ereklyéi ezeks egyúttal tanúbizonyságai, hogy városunk a kelta alapitóktól kezdve az idők folyamában mennyi változáson ment keresztül s hányféle népet látott hosszabb-rövidebb ideig falai között. Azonban a népvándorlás korából származó s hunoknak keresztelt ékszereinek eredete nem bizonyult igaznak, mint azt az 1888-ban megkezdett második ásatás kiderítette, melyet a mai víztartó torony mellett, mint föntebb már említettem foganatosítottak. Ezen alkalommal mindjárt az ásatások elején találtak sírokat, s azok egyike-másikában - mert legtöbb teljesen szegény volt, a vázon kiviil bennök semmi sem volt - egészen olyan tárgyakra, ékszerekre: függők, györök- és karpereczekre akadtak, melyek az ujszállási hun sírokban fordultak elő: tehát akkor ezek is hun emléktárgyak. Éppen azért fokozott érdeklődéssel kisértem az ásatások menetét s a munkásokat figyelmeztettem, hogy távollétem alatt föltárt egyes síroknak mellékleteit mind összeszedjék, s azokat külön-külön őrizzék, hogy az esetleg előkerülő hun és kelta emlékek össze ne keveredjenek és zavart ne okozzanak. Az ásatásokból kitűnt, hogy a temetőnek ezen része kelta emlékekben közelről sem olyan gazdag, mint az ujszállási terület volt; itt csak náhny sírra (...) akadtak; ellenben a kezdetben hunnak tartott sir elég került elő; de csak néhány volt olyan, melyben különféle mellékeletek is voltak. Az ásatások folyama alatt csakhamar észrevettem, hogy itt is olyan tárgyak kerülnek fölszinre, mint a homokgödöri területen; továbbá nem hiányoznak IV. Béla réz pénzei sem: mind olyan jelenségek, melyek nem ok nélkül kételyeket támasztottak bennem az itteni sírokban talált hun ereklyék származásában. S ez annál inkább erősbödött bennem, minél tovább haladtak az ásatásban s mennél több emléket tártak fel a régi korból, a magyarok idejéből. Végre, mikor az egyik sírban IV Bélának rézpénzét is megtalálták, kételyem teljesen eloszlott, s az egész világossá lett, hogy az itt lelt tárgyak nem hun, hanem régi magyar eredetűek. S ezt annál inkább állithatom ma, mikor azt látom, hogy a mienkhez teljesen hasonló tárgyakat találnak másutt is árpádkori temetőben, s megerősíthetem azt egyik hírneves régészünkkel, a nemzeti muzeum igazgatójával is, ki mikor muzeumunkat megtekintette s az ujszállási és víztartó torony mellett elterülő temetőben talált ékszereket behatóan megvizsgálta, azokra vonatkozólag kijelentette, hogy azok csakugyan nem hun, hanem ősmagyar eredetűek. A víztorony melletti ásatásnak tehát nemcsak az a haszna volt, hogy néhány ujabb köztük az Arpádkorra jellemző darabokat találtunk, hanem az az eredménye is, hogy az itt talált tárgyak eredetét tisztázhattuk. A homokgödöri területnek s az ujszállási temetőnek fölfedezésével és kisebb-nagyobb mérvű föltárásával előttünk áll a régi Geurnak két nevezetes helye: a község és a temető, utóbbi soros sírokkal, mindkettő régi magyar ereklyékkel. Amott a mozgalmas élet, munka, küzdelem tárul elénk, itt a halottak országa, porladozó őseinknek tetemei pihennek; ott az egyszerű életmóddal egyszerű eszközök és viharos napokra emlékeztető harczi szerek, itt a temetőben a halottaknak ékszerei cziczomatárgyai hevertek a földben. A sirok általában véve tárgyakban, ékszerekben, szóval mellékletekben nem voltak gazdagok. Akárhány sir volt olyan, melyben a csontokon kivül semmi mást nem leltünk. Olyan sirt sem találtunk, melyben a vitéz lovával, életében kedvelt paripájával lett volna együtt eltemetve, mint ez a szokás a pogány magyaroknál s több más rokon népnél előfordult. Ebből világos, hogy eddig föltárt sírjaink nem a magyar pogány korszakból, hanem a keresztény időszakból származnak, mint azt az egyik sirban talált IV Béla-féle rézérmünk s a szerte heverő pénzek is bizonyították. S éppen azért a sirok fekvését s azokban a vázak helyzetét nem is tartom szükségesnek följegyezni, elég, ha tartalmukat ismertetem röviden. Egyik sirban ezüst gyürüt, nyak- és karpereczet meg mell disz t, továbbá a koponya alatt selyem foszlányokat találtunk. Ez a selyemfoszlány nem lehet egyéb, mint egykori fekete fejkeszkenőnek maradványa, mely a koponya alatt ha nem is teljesen épen, de azért kivehető alakban megmaradt. Ez volt itt a leggazdagabb sir. Egy másik sirban bronz boglárfélék fordultak elő IV. Béla rézpénzével együtt. Egy harmadikban két karpereczet és két fülönfüggőt találtak. A többi sirt fölösleges külön fölemlítenem, mert azokban ritkán találtak egy tárgynál többet, pl. gyürüt, mely leggyakoribb volt, karpereczet és fülönfüggőket, mely utóbbiakba néha gyöngyök voltak aggatva, kést, mely szintén nem volt ritka, nyakgyöngyöket, pitykét s az egyik sirban még aczélt, melylyel tüzet csiholtak, sarkantyúkat, nyilcsucsokat és csatokat. Összefoglalva az egészet, a temetőből muzeumunkba vándorolt összesen: 11 darab függő, 17 darab gyürü, 15 darab karperecz, 1 darab nyakperecz, 1 darab melldisz, 34 darab üveggyöngy, 2 darab borostyánkő, 8 darab boglár és 2 darab pityke; azután kések, sarkantyúk, nyilcsúcs ok, 3 darab csat és 1 darab aczél. " 1898 „ Vétel utján: Arpádkori sarkantyú, mészkőből faragott medencze, bögre, 2 drb korsó és füles tál a győri homokgödri Arpádkori telepről;" „Agancsfő - faragott - a győri homokgödri területről. " Lovas Elemér: 1928 „A régiségtárat 1858-ban Rómer Flóris alapította. 1859ben a cs. k. központi bizottmány Győr város és vármegye régészeti leleteinek hivatalos gyűjtőhelyévé tette. Méry Etel és Börzsönyi Arnold bencés tanárok közel 60 éves gyűjtő munkássága emelte az iskolai gyűjtemények keretei fölé (...) Pontos leltár egyelőre nincs.(...) Honfoglalási emlékeink száma kb. 200 db., 50 sírból, Győr városa és 30 győrmegyei lelőhely területéről. Arpádkori keresztény emlékeink nagyrészt edények és sírleletek, a győri XII—XIII. sz.-ifalu romjaibői és temetőjéből valók. (...) Pénzgyűjteményünk terjedelme: (...) 20.000 Arpádkori és újabb, magyar és külföldi pénz (150 arany). "
