Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
276 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN gyobb gonddal gyűjteni, lerajzolni, összehasonlítani, kiadni. " (RÓMER 1868, 432). IV. Függelék. Dokumentumok a győr-homokgödröki (új szállásoki) középkori lelőhelyek feltárásának történetéből A fenti dolgozatban vizsgált területen végzett első, nagyobb arányú átalakítások, földmunkák a múlt század utolsó harmadában mentek végbe. A lelőhely kutatástörténetének összeállításakor több alkalommal bukkantunk a Homokgödröknél ill. az Új szállásoknál végzett régészeti megfigyeléseket rögzítő, nélkülözhetetlen korabeli jelentésekre, újságcikkekre. E cikkek, jelentések egyik közös jellemzője, hogy kivétel nélkül nehezen hozzáférhető, helyi periodikákban láttak napvilágot. Bár e cikkek egy részének adatai — főleg Uzsoki András sajnos máig kiadatlan doktori disszertációja és több dolgozata révén (pl. UZSOKI 1959; 1965; 1968) — bekerültek a tudományos köztudatba, maguk az eredeti közlemények továbbra is rejtve maradtak. Éppen ezért indokoltnak tartottuk írásunk függelékeként e cikkek egy részének újraközlését. Teljességre sajnos e helyütt sem törekedhettünk egyrészt a konferenciakötet jellege ill. terjedelmi megkötései, másrészt a szóba jöhető források nagy mennyisége és igen eltérő forrásértéke miatt. IV.l. Győri Közlöny XV. évf. (1871) 27. sz., 115. o.: „A régészetnek ugyancsak jó aratása van az uj-szállás őstemetőjében. Eddig már több 25 csontváznál 15 urna, 12 bronz-, csont-kar perecz, magyar és római érem, sarkantyú, több apróság, kardpenge stb. találtatott. A már emiitett t. polgártársaink szives közreműködésén kivül t. Fábry és Lászi uraknak tartozom forró köszönettel, részint mert egyes darabokat a muzeumnak ajándékoztam [Nyilvánvaló elírás! Helyesen: ajándékoztak! P.I.], részint mert tek. Fábry Nándor ur velem is, önmaga is szigorúan őrködött a lelet épségben tartása fölött, így amit lehetett megmentettünk, vajha más t. polgártársaink, akiknek birtokába valami esetleg jutott, megemlékezzenek [sic!] a főgymn. muzeum egyik szép czéljáról: föntartani Győr és vidéke miveltségtörténeti emlékeit, legyenek azok barbar-, római, vagy ősmagyarkoriak. Méry Etel s. k., muzeumőr" IV.2. Győri Közlöny XV. évf. (1871) 44. sz., 200-201. o.: „A muzeum ur napi-vásárunk alkalmából vasárnap-, hétfőn és csütörtökön nyitva Fábry Nándor ur az ujszállások leleteiből általa oly nagy buzgalommal megmentett tárgyakat muzeumunkban kiállítja, egyszersmind fényesen beváltja azon ígéretét, a melyet fő tanodánk ügyszerető igazgatójának ünnepélyesen tett s a melyre a muzeumőrnek kezet adott: a szép számú leleteket muzeumunknak ajándékozza. így e muzeumban teljes képét láthatjuk római és fölötte középkori magyar temetőnek. Magyar ember megtartja szavát! De az ilyen magyar ember meg is érdemli, hogy neki a régészek örömeit hatványozva élvező főgymn. igazgató, s az áldozatot műbecse szerént méltányolni tudó muzeumőr előleg is forró köszönetet mondjon. " [Méry Etel] IV.3. Részlet Fábry Nándor: A (győri) kis-kuthoz közel levő uj szállásoknál felásott temetkezési-halomról c. cikkéből. Megjelent a Győri Közlöny XV. évf. (1871) 51. sz. 229-230. és az 52. sz. 233. oldalán. A folytatásos cikk további részleteit (u. o., 53. sz. 238-239., 54. sz. 241-242. és 55. sz. 245. o.) melyekben a szerző a tatárjárás köztörténetét tárgyalja, mint témánkhoz szorosan nem tartozó szakaszokat, elhagytuk. „Ámbár honunkban őskori régiségek és a Rómaiak idejéből fennmaradt sánczok, hidak, castrumok és épületek romjai épen nem a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak, felfedezésük mindazonáltal érdekessé válik már azon oknál fogva is: miután általa gyakran oly események derittetnek fel, melyekről a történetírók kellő felvilágosítást nem adtak. Ha tehát ezen adatok egyáltalán a történelemre nézve nagy fontosságúak, mennyivel inkább kell kutatnunk mind azt, ami a hajdanta itt lakott germán és Szláv népek, de különösen őseink és az ezekkel rokonfaju Kunok történelme, vallási-szertartásai, temetkezési és egyéb szokásaira nézve az eddigi rejtélyes homályt eloszlatja, tiszta fogalmaknak helyt adván. E tekintetben legértékesebbek a temetkezésihalmok, miután az alattuk talált tárgyak Magyarhon őslakóit műveltségi haladásuk és életmódjukra nézve legjobban jellemzik. Ezt bevezetésül előre bocsájtván, leírandom azon halmot, mely a mintakert átellenében épült szállásoknál, tekint. Despinits és Marko vits urak telkén felbontatott, és nem egyébnek, mint úgynevezett Kunhalomnak tekinthető, miután azonossága az ott talált érmek nyomán legvilágosabban bebizonyult. A halom leásatását szentiványi gazdák vállalván el, ezen munkával f. é. [1871 - a szerzők] marczius 6-ika óta foglalkoznak, sajnos azonban, hogy erről csak marczius 22-én levék tudósítva, s így az, amit eredményéről marczius 6-tól-22-dikig közölhetek, csupán a munkások állításán alapszik: mely szerint az említett időben a halom éjszaki részén 5, keleti oldalában 6 vagy 7, közepén pedig 15 ember csontváza lőn napfényre hozva. Marczius 22-ike óta azonban naponta kimenék az ásatás helyszínére, és mielőtt a temetkezési halom meghatározását történelmi szempontból megkísérteném, szükségesnek vélem a halom nagysága-, a vázak fekvése és a lelt tárgyakról röviden értekezni, és ezeket rajz- és leírásban bemutatni.
