Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 267 mök, magasságuk középső harmadában hasa­sodnak ki. Továbbá, egy részükön a legna­gyobb kihasasodás vonalát kihúzott él hangsú­lyozza, ami által formájuk némiképp bikónikus jellegűvé vált. A fazekak vállrésze általában nincs élben kihúzva, a széles szájnyílásuk vi­szont egy kihajló, hangsúlyos peremrészhez csatlakozik. A peremrész általában ferdén levá­gott, ritkábban lekerekített, és több példája van az ún. szögfejperemnek is. A homokgödröki származású, kézikorongon formált, ép fazekak egyik jellegzetessége a bekarcolt/bepecsételt díszítés ritkasága. Hiszen csak elvétve fordul elő egyetlen ilyen minta: a kisebb-nagyobb kö­zökkel bekarcolt egyenes vonal, az ún. csiga­vonal (5. kép 3-5). Érdekes módon a Homok­gödrökből töredékesen múzeumba került fa­zékrészletek között a fentieknél jóval kevésbé számít ritkaságnak a bekarcolt/bepecsételt dí­szítés, és e lelethalmazban az ép példányoknál megfigyelhető három mintán túl kimutathatók továbbiak is: pl. az egyetlen biztosan korai, azaz 10-11. századi, bekarcolt motívum, a hul­lámvonal-köteg 5 1 is. Mind az ép, mind pedig a csak töredékként megmaradt, kézikorongolt fazekak peremén gyakori a fedő szilárdabb tartása érdekében ki­alakított hornyolat, a belső felület éle alatt. Az ép edények halmazában viszont alig fordul elő a cserépfedő lapos, korai változata. Összesen csak egy, biztosan homokgödröki példányt őriz a győri múzeum (10. kép 9), egy további, leltá­rozatlan lapos fedő (10. kép 8) pedig az egyik homokgödröki ép fazék fedeleként található a raktárban. E két fedő anyaga, ill. égetésük mi­lyensége megegyezik a fentebb tárgyalt fazeka­kéval. Tipológiai szempontból e két laposfedő reprezentálja azon két formaváltozatot, ame­lyet már a tárgytípust elsőként feldolgozó Parádi Nándor is elkülönített (PARÁDI 1958, 155-160). így a leltározott darab fogója egy sza­lagful, a leletározatlané pedig egy kisméretű fogógomb. A szalagfüles példány fontosságát az is növeli, hogy azt Parádi Nándor a fentebb hivatkozott, tipológiai alapvetésnek tekinthető cikkében már közölte (PARÁDI 1958,157; 22. t. 5). A Méry Etel által összállított gyarapodási jegy­zékek alapján (MÉRY 1879, 195) legalább nyolc lapos fedő előkerülésével számolhatunk, csak az 1880-as években. A győri múzeum összesen két ép, homok­gödröki eredetű cserépbográcsot őriz (11. kép 7-8), e szám azonban mindenképpen egy sajá­tos leletvesztés eredménye. Hiszen, annak elle­nére, hogy Höllrigl József már csak két ép homokgödröki bográcsról tudott (HÖLLRIGL 1932-33, 88), a Fábry Nándor illetve Méry Etel által összeállított, 19. század végi gyarapodási jegyzékekből — a terminológiai nehézségek ellenére is — legalább négy ilyen edényre vo­natkozó utalás hámozható ki. 5 2 A győri múze­um raktárában őrzött két ép cserépbográcsot — a Homokgödrökből származó többi, kéziko­rongon formált edénytípushoz hasonlóan — halvány vörösesbarnára kiégő, homokkal sová­nyított agyagból formázták. Tipológiai szem­pontból pedig mindkettő a leggyakoribb kisal­földi bográcstípus, a 2. típus (TAKÁCS 1996,168) egy-egy szép példája. E bográcstípus oldalfala közepesen magas, alja pedig erősen ívelt. A 2. típus további jellegzetessége egyrészt az, hogy a perem szélei a külső és belső oldalon is leke­rekítettek, valamint az, hogy az oldalfal kihú­zott él nélkül megy át a kerek aljrészbe. A csak töredékeikben megmaradt homokgödröki bog­rácsok túlnyomó többsége is e típusba tar­tozik. 5 3 Megemlítendő azonban az is, hogy az Ógabona-téri leletmentés során gyűjtött bog­rácstöredékek között akadt olyan, amelynek felső lezárása széles, jól kihúzott élű, azaz a je­len fejezet írójának felosztása szerinti „d" peremtípusba 5 4 sorolható. Ezen edény pedig nemcsak pereme profiláltsága miatt, hanem anyaga alapján is különbözik a lágy, lekerekí­tett kontúrokkal rendelkező „b" peremtípustól, amely a fentebb leírott 2. formaváltozatra jel­lemző. A Kisalföld más lelőhelyein tapasztal­takkal megegyező módon ui. a jól kihúzott peremélekkel rendelkező bográcsot az Ógabo­na-téri töredék esetében jóval élénkebb színűre égő agyagból formázták, mint a fentebb tár­gyalt 2. bográcstípus egyes példáit. Áttérve a főzőedényekről az ún. asztali edényekre, az ép homokgödröki edények hal­mazában elsőként a bögre, azaz a fazék alakú, de annál kisebb edények gyakorisága tűnik

Next

/
Thumbnails
Contents