Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
254 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN reppontok, elsősorban a szeszgyári tartályok fekvése 7 alapján e kettős kiemelkedés keleti részével azonosíthatunk. így az összetett topográfiájú lelőhelyből csupán a legkeletibb, kiemelkedő résznek lehetett az átmérője 62,2 méter, magassága pedig 6,636 méter (2. kép). 8 A Budai út északi és déli oldalán folytatott földmunkákkal, építkezésekkel egy összetett, több korszak régészeti leleteit őrző lelőhelyet bolygattak meg. Amint a feljegyzésekből és a ránk maradt leletekből kiderül, a területet legalább négy időszakban — a kelta, a római és az avar korban, valamint a 10-11. században — használták temetőként, továbbá egy igen nagy méretű, középkori település nyomai is előkerültek itt. 9 A dualizmus-kori gyárépítkezések régészeti felügyeletét az alábbi győri régiségbúvárok látták el: 1871-ben Fábry Nándor városi mérnök és korának híres numizmatája, 1 0 valamint vele párhuzamosan, Fábry Győrből való távozta után pedig már egyedül is a bencés gimnázium régiségtárának őrei: 1883-ig Méry Etel, 1 1 utóbbi halála után pedig Börzsönyi Arnold 1 2 1918-ig. Az általuk megmentett homokgödröki leletek elemzése során egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni több gátló tényezőt. Az első és legfontosabb: a három felsorolt kutató nem vezetett ásatásokat, hanem — a kor szokásainak megfelelően — csak a leletbegyűjtést tartotta feladatának. 1 3 Továbbá: az építkezések felügyeletét ellátó városi mérnök, ill. bencés paptanárok csak rövidebb-hosszabb megszakításokkal tudtak az ásatás helyszínén tartózkodni mérnöki, ill. tanári kötelmeik miatt. 1 4 Több elszórt megjegyzés alapján az is nyilvánvaló, hogy mind Fábry és Méry, mind pedig Börzsönyi, sajnos eltérő módon kezelte a napvilágra került sírokat, ill. a települési objektumokat. így általában csak egyegy gazdagabb sír megbolygatásának hírére szálltak ki a helyszínre. Ezzel szemben a telepjelenségek megfigyelése, ill. a belőlük származó leletek gyűjtése vagy az ásást végző kubikusokra, vagy pedig a bányafelügyelőre, ill. a későbbiekben az építkezést irányító mérnökökre hárult (PL. MÉRY 1877, ÍOI, 105). A leletanyag kétféle kezelésének eredményei egy évszázad eltelte után is jól érzékelhetőek. A temetkezések esetében a városi mérnök, ill. a két bencés paptanár a helyszínen igyekezett összeszedni valamennyi lelettárgyat, és ennek következtében az egyes síregyütteseket a régiségtárban is elég gyakran külön tudták tartani. A települési objektumokból származó leletek gyűjtése során viszont egyáltalán nem törekedtek a teljességre. így csak a pénzeket, valamint az ép vagy alig töredékes cserépedényeket, fémtárgyakat és malomköveket szedték össze. Börzsönyi Arnold rendkívül érzékletes leírása szerint: „A homokgödöri területen talált edények száma, arányban a tűzhelyekkel óriási volt. Kezdetben válogatás nélkül szedtem azokat össze, naponkint több darabot, de később beláttam, hogy lehetetlen valamennyit összegyüjtenem és muzeumunkba helyeznem, gyűjtésükéi felhagytam, legfólebb azokat válogattam ki, melyek eltérő alakúak voltak, vagy a melyeken díszítést vettem észre." (BÖRZSÖNYI 1894, 13-14). A válogatás ellenére is igen szép számban kerültek be a győri bencés gimnázium régiségtárába középkori telepleletek, és ennek következtében van manapság a győri múzeum helytörténeti gyűjteményében igen sok (pontosan meg nem állapítható számú!), homokgödröki eredetű, leletösszefüggéseiből kiszakított pénzérem, a régészeti raktárban pedig számos vastárgy, malomkő, és egy, a Kárpát-medence egészének viszonylatában is egyedülállóan nagy, legalább 94 darabból 1 5 álló középkori edénysorozat. (A megfogalmazás bizonytalansága itt arra utal, hogy sajnos manapság már a Homokgödrökben lelt edényeknek sem lehet megállapítani a pontos számát!) A szép, ill. ép tárgyakra való összpontosítással magyarázható az is, hogy — Fábry Nándor egy felmérése kivételével — a századforduló előtti nagy építkezések idején nem készült pontos alaprajzi dokumentáció sem az előkerült sírokról sem pedig telepjelenségekről. Ennek következtében a munkálatok egyes ütemeit és pontos kiterjedését csak levéltári források és a néhány megjelent utalás alapján tudta nagy vonalakban rekonstruálni előbb Lovas Elemér (LOVAS 1931, 51; LOVAS 1937, 1-19, 57-70; LOVAS 1941-1942, 2. RÉSZ, 15) az 1930-as években, majd Uzsoki András (UZSOKI 1965, 5-85; UZSOKI 1968, 9-21) az 1960-as években, a közelmúltban pedig T. Szőnyi Eszter (T.
