Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Kurunczi Sándor - Langó Péter: A Magyar Nemzeti Múzeumban Jászfényszaru lelőhellyel beleltározott „honfoglalás kori" karperecek röntgenfluoreszenciás vizsgála
220 KURUNCZI SÁNDOR - LANGÓ PÉTER pereces sírok. A bizonytalan leletkörülmények miatt az is nehezen megválaszolható, mennyire előzménye ez a karperec a 10. század utolsó harmadára jellemző állatfejes karperecformának; vagy esetleg a már meglévő szokás elterjedését követően, illetve annak hatására kerülhetett ez az ékszerpár viselőjéhez, vagy pedig — ami véleményünk szerint a legvalószínűbb — a karperecet azért vélték a leletanyaghoz tartozónak, mert a 10. század végén illetve annak a második felében jellemző volt az állatfejes karperecek divatja. 2 1 Az eddig elvégzett fémvizsgálatok és az analógiák alapján úgy véljük, hogy a jászfényszarui karperecpár nem a 10. században készült. Valószínűbb, hogy vagy belekeveredett a honfoglalás kori sír régiségei közé, vagy pedig másodlagosan, újrafelhasznált leletként került a rozettás lószerszámmal eltemetett nő sírjába. 2 2 JEGYZETEK 1 A veret Szőke Béla szerint a nyerget díszíthette (SZŐKE 1962, 17). 2 MNM Főigazgatósági Akták: 1914/569. 3 A Magyar Országos Levéltár Nedeczkyekre vonatkozó iratait átnézve, sajnos semmilyen utalást nem találtunk a leletre. Nedeczky Tibor a Házépítő Tisztviselők Bizottságának aktív tagjaként, a tevékenységével kapcsolatos dolgokat mind megőrizte. Az iratanyag további részét egy, aNedeckyek felmenője által alapított családi alapítvánnyal kapcsolatos levelezés és peranyag, valamint az erre vonatkozó újságcikkek tették ki. Úgy tűnik, hogy a család, illetve az okmányokat a levéltárba beadó Nedeczky Dóra fontosabbnak ítélte megőrizni ezeket a papirosokat, mint egy, már akkor is ezerévesnek számító lelet előkerülési körülményeit tartalmazó feljegyzést. A Nedeczky levelezésben nem maradt nyoma Oroszlán Zoltán fentebb említett levelének, illetve annak sem, hogy a leletek miként kerültek a család birtokába. MOL P-512 / 21. es. 4 MNM Leltárkönyv 1908-1915. augusztus 24-ig: 449. oldal. Az eladás oka valószínűleg az lehetett, hogy a családnak sürgősen készpénzre volt szüksége, ahogy erről az egyik levél is tanúskodik. MOL P-512/2l.cs., L/11. 5 A leírás szerint a kengyelek egy része csonkán került múzeumba (GYARAPODÁS 1914,50). 6 A jászfény szarui leletet megelőzően csak egy évvel korábban, 1913. szeptember 23-án került honfoglalás kori lelet a Nemzeti Múzeumba. Ezek a leletek Molnár Ödöntől lettek megvéve és a Zemplén megyei Nagykövesdről kerültek elő. A leletek közt azonban egy olyan tárgy sem volt, amelyről Supka írt. A nagykövesdi tárgyak közt egy ezüst karperec, egy ezüst granulált díszes fülbevaló szerepelt, valamint a mára szintén elkallódott ezüst gyűrű és a granulált díszes ezüst gyöngy tartozott a lelethez. A megmaradt leletek leltári számai: MNM KO 88/1913. 1; 3. Vö.: MNM Leltárkönyv 1908-1915. augusztus 24-ig: 409. A jászfényszarui tárgyakon kívül a háború alatt csak Rákospalotáról kerültek be további honfoglalás kori tárgyak a gyűjteménybe. Ezek az ékszerek (fonott ezüstgyűrű, S-végű hajkarikák, bőrdarabkák) azonban egy köznépi temető leletei közé sorolhatók, s nem ismertek olyan tárgyak erről a lelőhelyről sem, mint amilyenekről Supka írt. A rákospalotai leletek ma az MNM KO 84/1915. leltári számon találhatók. Lásd még: MNM Leltárkönyv 1915. augusztus 24-től: 5. 7 Fehér Gézánk a szláv emlékanyaggal kapcsolatos érveit Bálint Csanád, az állatfejes karperecekről írt elképzelését pedig Kovács László cáfolta meg (BÁLINT 1991, 162; KOVÁCS 1994,117). 8 Zdenko Vinski közöl egy ritka „kígyófejes" karperecet a vukovári temető 444. sírjából (VINSKI 1959, TAF. XXXVIII, 26). A karperec végződéseit tekintve nem az állatfejes karperecekhez, hanem a Nagylók-Erdőmajorban és a Békéscsaba-Erzsébethelyen előkerült lovas sírok lándzsás karperectípusához kapcsolható (RÉVÉSZ 1997, 174, 193, 5. KÉP 4). 9 Ezüst állatfejes karperec került elő többek között: Budapest-Lipótmezőről (HAMPEL 1907, 161, 52. KÉP 2; KOVÁCS 1994, 120: No. 16-17), Csátalja-Vágotthegy 3. sír (KOVÁCS 1994, 121: No. 22-23), Somogyjád-Gépállomás 3. sír (KOVÁCS 1994, 127: No. 122), Rád-Kishegy B. sír (PATAY 1957, 600; KOVÁCS 1994, 127: No. 114) valamint Szeged-Bojárhalom 3. sír ( R EIZNER 1891, 109; HAMPEL 1900, 686-687. C; KOVÁCS 1994,128: No. 137; LÁSZLÓ 1988, 132, XV. TÁBLA 2). László Gyula a szövegben tévesen, a B. sírban talált kerek átmetszetü elhegyesedő végű karperecre hivatkozik, miközben helyesen a visszapödrődő ezüst lemezkarperecet írja le az állatfejes karperec párjaként. 1 0 Szabó János Győző — tévesen — fonott karperecpárként határozta meg a jászfény szarui darabokat (SZABÓ 1980, 67). 1 1 MNM 66/1877.16-17; KOVÁCS 1989, 16: No. 3. 1 2 MNM 13/1893.148. 1 3 MNM 116/1897.1; KOVÁCS 1989, 21: No. 50. 1 4 Az érme tiszaeszlár-dióskerti temető 17. sírjából került elő. MNM leltározatlan, KOVÁCS 1989, 70: No. 383.
