Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Fórizs István - Pásztor Adrién - Tóth Mária - Nagy Géza: Avar kori üveggyöngyök röntgendiffrakciós és elektron-mikroszondás vizsgálata. Alapadatok az üveggyöngyök genetikájához III. Az üveggyöngyök zárványai

AVAR KORI ÜVEGGYÖNGYÖK.. 151 kristályos Ca-szilikát fázis veszi körül, ilyenkor töredezett szélű a réztartalmú zárvány (6. kép 3). Energiadiszperzív röntgenspektrométerrel (EDS) felvett spektrumok segítségével meghatároztuk ezen típusú zárványok kémiai összetételét. Egyértelműen fémréz, ami jól látható a 8. képen bemutatott, különböző Cu-zárványokról és fémréz sztenderdről felvett spektrumok öszszehasonlításából. Ezzel egyben azt is bizonyítottuk, hogy a színező anyagnak szánt rezet fém formában vagy fém formában is adagolták az üveghez. Néhány esetben ezeknek a fémréz zárványoknak zárványaik voltak, amelyek ónt vagy ólmot tartalmaztak. Feltehetően a fémréz előállításakor kerültek szennyezőként a rézbe, hiszen ezek az elemek rendszerint a rézzel együtt ércesednek. B) A vörös opak üveggyöngyökben 1 jimnél kisebb fém állapotú rézrubin kristályokat mutattunk ki (6. kép 4-5), amelyek az olvadékból kristályosodtak ki. Összetételüket elektronmikroszondával — túl kicsi méretük miatt — nem lehetett meghatározni, a röntgendiffraktométer azonban egyértelműen kimutatta fém állapotukat. Ezt nagyban elősegítette az a tény, hogy nagy mennyiségben voltak a vörös üveggyöngyökben. Ón Homályosítónak használták, ezért bármelyik színű opak üveggyöngyben megtalálható. Mivel a fehér opak üveg színét ónnal állították elő, ezért a fehér üvegekben fordul elő a legnagyobb mennyiségben. Mikromorfológiájuk és méretük alapján kétfélék. A) Rendszerint 5 jam-nél nagyobb, szabálytalan alakú zárványok (6. kép 4). Alakjuk reliktum voltukat bizonyítja, szaggatott szélük pedig arra utal, hogy az adagolt ónszemcsék nem vagy nagyon kis mértékben elegyedtek az üvegolvadékkal. Az EDS spektrumaik, valamint fémón és Sn0

2 sztenderdek spektrumai összehasonlításából megállapítottuk (9. kép), hogy kivétel nélkül Sn0

2 összetételű fázisok. A vizsgált Sn0

2 zárványok többsége nem sajátalakú, tehát nem olvadékból kristályosodott ki. Arra a kérdésre azonban, hogy fém vagy oxidos állapotban adagolták az ónt az üveghez, nehéz egyértelműen válaszolni, mivel a fém állapotú ónszemcsék megolvadás nélkül is föloxidálódhattak szilárdtest reakción keresztül. Fém állapotú adagolásra csak akkor lett volna szükség, ha belső redukálónak akarták volna használni. A vaszárványok tárgyalásánál azonban látni fogjuk, hogy a vörös opak üvegeknél belső redukálónak vasat használtak, tehát nem volt szükség más belső redukálóra. Ezen okoknál fogva ésszerűbbnek tűnik az ón oxidos formában való adalékolása. Az ónt kassziterit ásványból állították elő, ami Sn0

2. Elegendő volt a bányászott kassziteritet megfelelő méretre aprítani, és már felhasználható volt az üvegkészítéshez. B) Néhány jim-es sajátalakú zárványok, amelyek az ónnal túltelített olvadékból kristályosodtak ki. Összetételük szintén Sn0

2 (6. kép 5). A vörös opak üvegekben fordulnak elő ritkán, keletkezésük a lassú, reduktív környezetben való hűtéshez köthető. Olyan tanulmányokkal, amelyek az ónzárványok összetételét és mikroszöveti jellemzőit tárgyalták volna, még nem találkoztunk, ezért mintáinkat ebből a szempontból nem tudjuk összehasonlítani külföldi leletekkel. Vas A vörös és fekete opak üveggyöngyökben fordulnak elő vasat tartalmazó zárványok. Mindkét színtípusba tudatosan adagolták a vasat (FÓRIZS et al. 1996; FÓRIZS et al. 1999). Fontos kérdés, hogy milyen formában adagolták a vasat és mi volt a szerepe? Méretük és formájuk alapján változatosak, azonban egyszer sem találtunk sajátalakú vaszárványt, ami arra utal, hogy nem kristályosodhattak ki az üvegolvadékból, hiszen akkor a kristály típusra jellemző formák jelennének meg. Ezzel szemben többször figyeltünk meg egyenes (6. kép 6) vagy ívelt (7. kép 1) hosszúkás alakú, 30-300 jj.m hosszú zárványokat. Ez a forma a vasforgácsra emlékeztet, amit többféleképpen is elő lehetett állítani. Valószínű, hogy a vasrudat valamilyen éles tárggyal kaparták (faragták), de nem zárható ki az eszterga használata sem, hiszen az avar korban a Kárpát-medencében ismert volt. EDS-sel meghatároztuk az összetételüket és