Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Bálint Marianna: Az avarkor kőbetétes övei
126 BÁLINT MARIANNA kunbábonyi leletek között találjuk meg. Feltűnő a temetkezési szokásokban megfigyelhető különbség. A gátéri leletek egy nagy sírszámú temetőből kerültek elő. Ezen leletek értékelését megnehezíti a sírok rablott volta. A bócsai méltóság fegyverövét díszítő korongos veretekhez teljesen hasonló övdíszek ismertek a Nyíregyháza-Kertgazdaság nevű lelőhelyről. Ez utóbbiak viszont ezüstből készültek. II. A teljesen különálló díszítésmód szolgáltat alapot arra, hogy külön csoportba soroljuk be azokat az üvegbetéttel díszített vereteket, amelyeket a második germán állatstílus motívumai díszítenek. A budapest-farkasréti, a zamárdi, a káptalantóti leletek egyedi kidolgozású aranyozott bronz övgarnitúrák. III. Külön tipológiai csoportot alkot az igari III. lelet szalagfonatos mintával és ékvéséssel díszített övgarnitúrája. Ehhez szinte teljesen hasonló került elő a zsélyi és a jutási temetőből. Ezen övgarnitúrák esetében minden övvereten található kőbetét, valamint a nagyszíjvégen is. Ez az a momentum, amely az átokházi leletet ehhez a csoporthoz kapcsolja. Az átokházival teljesen megegyező övgarnitúra került elő a Szeged-Fehértó B temető 29. számú sírjából, valamint teljesen hasonló kisszíj vég KiskőrösVágóhíd 23. sírjából. A temetkezési szokások hasonlósága is feltűnő. Van egy magányosan, illetve egy kis családi temetőben eltemetett méltóság, a többi esetben pedig nagyobb közösség által használt temető legrangosabb sírjairól van szó. IV. A legnagyobb példányszámú csoportba az egyszerű négyzetes alakú, lemezes övveretek tartoznak. Itt egy övgarnitúrában általában már csak egyetlen egy veretet díszítenek kőbetéttel. Ez a veret legtöbbször az öv hátsó részén egy szimmetrikusan megszerkesztett kompozíció közepén helyezkedik el (KOVRIG 1963, 131; GARAM 1979, 57), mint egy szem, mintha viselőjét a hátulról érkező ki nem számítható támadás ellen óvná, védené. A veretek üvegbetéttel való hangsúlyozása ezen övgarnitúrák esetén már csak jelzés értékű. Ezek az öv Sk olyan nagysírszámú köznépi temetőkből kerültek elő, amelyek a közép avar korban indulnak és a késő avar korban is folyamatosan használják őket. Ezen temetők első-második generációjához tartozó férfiak sírjaiban találhatóak ezen övgarnitúrák. A tipológiai csoportosítás után szeretném kiemelni a leletek közötti lényeges egyezéseket. Az övveretek díszítésére használt betétek színe kék, anyaga üveg. Kivételt a kunbábonyi garnitúra jelent, ahol piros színűek a betétek, ellenben nem üvegből készültek, hanem gránátból. A díszítéseken kívül fontosnak tartom kiemelni azt, hogy ezen övgarnitúrák 41%-a fegyveres férfisírból került elő. A néhány szórvány lelet és kirabolt sír tovább emelheti ezt az arányt. A fegyverek eloszlásában megfigyelhető, hogy a korábbi leletek esetében — ezek egyben a leggazdagabb leletek is — uralkodó az egyenes kard. Érdekes momentum, hogy míg a pápa-úrdombi leletben a préselt álcsatos öv karddal fordul elő, addig a kiskunfélegyházi leletben a közép avar korra jellemző szablyával található meg. A későbbi, négyszögletes veretekkel eltemetett férfiak fegyvere a nyíl volt. Kronológiai helyzetükbe nem akarok belebonyolódni, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a legkorábbi daraboknak az egyenes egyélű karddal előforduló korongveretes garnitúrákat tekinthetjük, ezeket a kora avar kor legvégére helyezhetjük. Időben hozzánk legközelebb álló az alattyáni temető 284. számú sírjából előkerült darab lehet, amely préselt indadíszes varkocsszorítóval fordul elő egy sírban, amely a VII. század utolsó harmadától terjed el az avar emlékanyagban (GARAM 1996, 202). A többi öv használatát a két időpont közé eső közép avar korra tehetjük. Ha megnézzük az övgarnitúrák Kárpát-medencén belüli előfordulását (1. kép), akkor azt tapasztaljuk, hogy az egyes típusok kisebb, jól körülhatárolható földrajzi egység területén koncentrálódnak. Az első nagy tipológiai csoportba sorolt álcsatos és korongveretes övek a Kárpát-medence középső részén, a Duna-Tisza közén találhatóak. Az igari lelethez kapcsolódó
