Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Gróf Péter: Jövőre, veletek, ugyanitt? Szabálytalan gondolatok az elmúlt 10 évről
10 GRÓF PÉTER non e művelethez egy férfi egy liter, míg egy nő fél liter pálinkát kapott fájdalomcsillapításként. E sorok írója a nyíregyházi konferencia óta a megjelenő kötetek végén, függelékként közzétehette az előadások alatt megszületett karikatúráit. Álszerénység nélkül mondhatom, e korántsem művészi igénnyel született, s kétségtelenül leginkább a résztvevők számára érthető rajzokat maga a társaság, az előadások, az összejövetelek hangulata szülte „így adtok elő ti" jeligére, ismét csak a chaplini mondást felidézve. Végezetül szeretnék néhány szót szólni arról, aki nélkül a 10 éves sorozat nem jöhetett volna létre, és nem lett volna ilyen, amilyennek mindannyian szeretjük. Nehéz lesz a hízelkedés látszatát elkerülnöm, de azt kell mondjam, a konferenciát alapító „atyák" egyik legnagyobb ötlete azt volt, hogy felkérték jelenlegi Örökös Elnökünket Örökös Elnöknek. Szent meggyőződésem, hogy Tomka Péternek az egyes kötetekhez írt bevezető tanulmányai előbb vagy utóbb tudománytörténeti és módszertani szempontból alapvető írásokká fognak nemesedni. Talán kevesen gondolták közülünk végig, hogy a jó hangulat, az előadásokon való önfeledt tréfálkozás — ki tudná felvenni a versenyt elnökünk homéroszi kacajával — mellett milyen szakmai és emberi felelősséggel jár vállalni a heterogén társaság 30-40 előadásának, s azok vitájának levezetését, egy-egy visszafogott megjegyzéssel a mederbe terelését. Ezzel kapcsolatosan engedtessék meg egy szubjektív megjegyzés. Az elmúlt évek alatt folyamatosan megfigyelhettük, érzékelhettük elnökünk finom és jó szándékú kritikáját, amellyel a vadhajtásainkat próbálta nyesegetni, véleményem szerint talán túl finoman is. A frissen-melegében elhangzott bírálat mindannyiunkat, 20-tól 40-ig hozzásegíthet ahhoz, hogy előadásunk szövegét, az észrevételeket figyelembe véve, árnyaltabban fogalmazva tegyük közzé. Végezetül visszatérve a címadó kérdéshez: igen, jövőre veletek és az újakkal, valamely lakályos helyen, egészen addig — remélem mielőbb — ameddig a tényleges fiatalok nem tessékelnek ki bennünket, s akkor megalapíthatjuk az Öregedő Népvándorláskor Kutatók Nosztalgiakonferenciáját. Ui.: Az Elnököt visszük magunkkal. JEGYZET 1 Gróf Péter jelen kéziratát a Domaszéken megrendezett 10. találkozó tanulmánykötetébe írta meg. A kéziratát megküldte a kötet szerkesztőinek, akik közül elsőként e sorok írója kezdte meg a szöveg gondozását. A szerkesztői munka végeztével azonban — máig kideríthetetlen okok miatt — a kézirat mégiscsak kimaradt az elkészült kötetből (Hadak útján. A népvándorlás kor fiatal kutatónak 10. konferenciája. Szeged 2000.). Minthogy azonban az írás mindenképpen kiadásra érdemes, hálával tartozunk jelen kötet szerkesztőinek, hogy annak kiadását vállalják. Szerkesztői hibánk példaértékű, és egyedi, ezért minden érintett elnézését kérjük. Ezzel mindenesetre egy tudománytörténeti érdekességet is magunknak tudhatunk. A 10. évét taposó összejövetel szülinapos köszöntője nem a jubileumi kötetben jelenik meg, hanem abban a kötetben, amely az egy évvel korábbi — tehát a 9. találkozó — előadásait tartalmazza. Vagyis 9 évesen már a 10. szülinapot köszönti, mindezt úgy, hogy időközben már a 11 .-et is megünnepeltük Székesfehérváron. Véletlen hibánk tehát ilyen bonyolult összefüggéseket vont maga után, s mindez egyetlen embernek köszönhető: Szalontai Csaba, Szeged.
