Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
A lelőhely állatcsontanyaga (archaeozoológia) (Bartosiewicz László)
A LELŐHELY ALLATCSONTANYAGA (ARCHAEOZOOLÓGIA) Bartosiewicz László A Budapestről északkeletre tartó M3-as autópálya leendő nyomvonala mentén végzett leletmentő ásatásai során ezen a lelőhelyen Vaday Andrea vezetett feltárást 1994. július 20-tól 1994. október 12-ig. A feltárt 300 régészeti objektumból előkerülő mintegy 3500 állatcsontlelet több korszakot képviselt, amelyek időrendi helyzete nem volt minden esetben meghatározható. A két legfontosabb korszakot egy alföldi vonaldíszes kerámiával jellemzett újkőkori lelőhelymaradvány illetve egy szarmata település képviselte. A csonttöredékek százalékos időrendi megoszlását az 56. grafikon mutatja. Amint az ábrán egyértelműen látszik, az állatcsontanyagnak több mint egyharmad része származik kevert régészeti anyagú objektumokból, ami azt jelenti, hogy kultúrtörténeti értékelése lehetetlen. Amíg ugyanis egyazon objektumban a cseréptöredékek jelentős része tipokronológiai alapon többé-kevésbé azonosítható, az állatmaradványok rendszertani öszszetétele csak igen ritkán ad lehetőséget időrendi következtetésre (Más kérdés a csontokból végezhető radiokarbon korhatározás, ez azonban még az érzékeny részecskegyorsítós módszerrel is csak egy-egy darabra korlátozódik, és pontossága sem mindig éri el a korai történeti kronológiáét). 1 Pontosabban szólva, az ilyen kísérletek mindig a körkörös érvelés veszélyével fenyegetnek. Noha korlátozott mértékben az állatleletek is segíthetik az időrendi határok kijelölését, elsődleges kérdésünk soha nem az, hogy melyik korban ehették ezt vagy azt az állatot, hanem az, hogy valamelyik népcsoport, kultúra vagy korszak embere miféle állatok húsát fogyaszthatta. Az értelmező munka szempontjából fontosabb, hogy az anyag további kétszer egyharmad része egyértelműen az újkőkori alföldi vonaldíszes kerámia korszakához, illetve a Kr. u. 2. század végétől a 3. század közepéig tartó szarmata telephasználathoz köthető. E két korszak mindegyikét kb. ezer csonttöredék képviseli, ami jó alap a húsfogyasztás rekonstrukciójára. Nyomokban (2-3%) előkerültek a korabronzkori makói kultúra illetve az avar kor leletei is, ezek mennyisége azonban messzemenő következtetésekhez nem elégséges. Az állattani meghatározás természetesen minden egyes darabra kiterjedt, hiszen, amint azt látni fogjuk, még a régészetileg kevert csontanyag is értékes leleteket rejthet, amelyeket legalább közvetett bizonyítékok alapján értelmezhetünk. Messzemenő következtetéseket azonban csak az újkőkori és a szarmata leletekből vonhatunk le, amelyek nagyobb száma a statisztikailag is megbízható eredmények biztosítéka. Különösen jelentős a lelőhely szarmata összetevője, amely a térségben több, hasonló korú telep állattani anyagához hasonlítható, ezáltal kiegészítve az utóbbi évek kutatásaiból kirajzolódó összképet. 1. Anyagismertetés Ez a fejezet a Kompolt-Kistér lelőhelyen talált állatmaradványok leírását objektumonként tartalmazza, amelyből azonosítható az egyes töredékek rendszertani és bonctani helyzete, valamint az állat elhulláskori becsült életkora. A kevés mérhető csont adatait külön táblázatokban a „Függelék" tartalmazza. 2 Az objektumok régészeti azonosításáért Dr. Vaday Andreának tartozom köszönettel.
