Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

A szarmata telep értékelése (Vaday Andrea)

A SZARMATA TELEP ÉRTÉKELÉSE 195 rült elő. A 20. objektumból egy vastagabb tű, amely valószínűleg egy egytagú fibulából származik. A másik egy többtagú fibula tűszerkezete a 268. objektumból. Töredékességük miatt alkalmatlanok pontosabb meghatározásra. Talán csak feltételezhető, hogy az egytagú fibula nem római készítmény, hanem egy barbár aláhajlított lábú fibula tűtöredéke.

10

6 Ez a fibulatípus a 3. században jelenik meg a barbaricumban, így jelenléte a kompolti telepen csak megerősíti a korábbi keltezéseket. 4.3.4. Kőanyag A 284. objektum ponton egy római andezit csiszolótál töredéke került elő.

10

7 A szarmata barbaricumban ez az első, illetve ezt lehetett először meghatározni. 4.3.5. Üvegedény Az üveglelet meglehetősen ritka a barbaricumban a 2-3. században.

10

8 Időbeli eloszlásuk is egyenetlen. A 2. század első harmadában gyakoribbak, majd csökken számuk, végül a markomann háborúk utáni időszakból ismét többet ismerünk. Ettől az időszaktól kezdve alig kerül elő egy-két darab, majd a 4. századtól, annak is inkább a második felétől kezdve gyakoribb melléklete lesz a síroknak. A településekről igen kevés üveget ismerünk.

10

9 Kompolton is csak három üvegedény töredék került elő, két meghatározhatatlan formájú edény töredék a 27. gödörből illetve a 241. megsemmisült objektumból. Kis üvegpohár töredéke volt a 145. kút betöltésében. 4.3.6. Egyéb anyag Az archaeozoológiai anyag feldolgozása során Bartosiewicz László egy teve jobb sípcsontjának a csánkizülethez csatlakozó végét határozta meg (XIII. tábla 2a-b). Ez a 69. szarmata kút aljáról került elő.

11

0 A tevecsont

11

1 első a szarmata barbaricum állatcsont anyagában. Bartosiewicz László felvetette, hogy talán nem véletlen, hogy kevert anyagban, másodlagos helyzetben került elő a kút betöltésének aljáról. Hivatkozik arra, hogy a teve értékes háziállat, így nem valószínű, hogy konyhahulladék. Ezt támasztja alá avval, hogy a teherhordó- és hátasállatok szétszórt maradványai ritkán fordulnak elő a zárt konyhahulladék jellegű leletegyüttesekben. Ahogy már említettem, a kompolti teve lelet az első a szarmata barbaricumban. Közeli római tartományban Vindobona,

112 Tác

11

3 és Intercisa (Dunaújváros)

11

4 lelőhelyeken fordul elő hasonló archaeozoológiai anyag. Sajnos a római lelőhelyen tisztázatlan a leletek pontos kronológiai helyzete. Ráadásul Tácott kevert, bár nagyrészt római leletanyag között került elő.

11

5 A dunaújvárosi tevét a táborban szolgáló szír katonasággal, a 175-ben alakított cohors I. Aurelia Antonina miliaria Hemesenorum sagittaria equitata jelenlétével magyarázták. Ha a szír katonasághoz kötjük a tevéket Pannoniában, akkor e csapat megjelenése támpontot nyújthat a teve leletek kronológiai meghatározáshoz is. A szír cohors 176-ban kerül Pannóniába, pontosabban Intercisába, ahol tudomásunk szerint egészen a 3. század közepéig megtalálható.

11

6 A terra sigillata anyag alapján a telep keltezése a cohors késői pannóniai tartózkodásával egykorú.

11

7 Kompolt az Aquincumból kiinduló út mellett fekszik. Ez vagy arra utal, hogy Intrercisa felől a limes úton Aquincumig feljutó szír kereskedők révén jutott el a barbarcicumba vezető útvonalra,

118 vagy akár egy barbár támadás hadi zsákmánya volt. Valószínűbb talán, hogy kereskedők révén került ki a tartományból a teve a barbaricumba. A kereskedelmi tevékenység azért sem zárható ki, mert Germaniából is ismert tevemaradvány.

11

9 Ezt alátámasztaná még a kereskedelmi út közelsége mellett a germániai római áru megléte a településen. Az bizonyos, hogy a Severus-dinasztia utolsó tagja, Alexander Severus (222-235) uralkodása alatt 229-230-ban újjáépítik a Rajna-Duna menti limestáborok mellett elhaladó hadi utat. Ez a katonailag ellenőrzött útvonal viszont kedvezett a kereskedelmi tevékenységnek is. A keleti kereskedelem a 2. sz. vége - 3. sz. első fele közti időszakban igen erős volt, de egészen a 4. század második harmadáig jelentős tényező a tartományban.