Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)
168 BÁNFFY E. építő Dél-Alföld és a retardáló, a középső neolit hagyományokat folytató Észak eltérő fejlődéséből fakadó vákuumról ír, ennek tulajdonítja a Szakálháti-kultúra szabad útját észak felé. 104 Hozzátehetjük, hogy ez békés folyamat lehetett, ha nem számítjuk a Szilmegi-csoport magaslati telepekre, és a Szakálháti-kultúra által is lakott vidékről való visszahúzódását. Békés folyamatra utal mindenekelőtt a leletek nagymennyiségű keveredése, amely Kompolton megfigyelhető. Az észak felé húzódás oka is nyilván öszszetett. Ezek egyike lehetett, hogy a középső neolitikum legvégére erőteljesen csökkent obszidián-forgalom pótlására a Szakáiháti népesség az Északi-középhegység, elsősorban a Bükk kovabányáihoz akart eljutni. 10 5 Akármilyen körülmények is indokolták a Szakálhátikultúra megjelenését az északi régióban, stabilitást bizonyosan nem tudott teremteni. A Bükki-kultúra magterületére el sem jutott. Alig valamivel később pedig azt találjuk, hogy a Délalföldi neolitikus csoportosulások helyett a Dunántúlon honos Lengyeli-kultúra építette ki hídfőállásait az Északi-középhegységben, egészen a Krakkó környéki tűzkőbányákig. 10 6 Az Alföld és a hegyvidék találkozása ugyanakkor felértékelődött, és a déli meg a hegyekből leszivárgó, folyóvölgyeken át érkező csoportok fontos találkozóhelye, esetleg kereskedelmi központja lehetett. Ezzel magyarázható talán a Kompolt-Kistér telep jelentős mérete és leletgazdagsága is. 4. Befejezés Meglehet, a Kompolt-Kistér lelőhelyen napvilágra került középső-késő újkőkori településről szóló ismertetés helyenként kissé részletezőre sikeredett. Úgy gondolom azonban, hogy a település legnagyobb régészeti értéke abban rejlik, hogy korábban ilyen nagyságrendű, hiteles ásatásból származó hasonló leletanyagot nem ismertünk. A következtetések és tanulságok csekély, illetve hipotetikus volta abból fakad, hogy az Észak-Alföld kései AVKcsoportjainak keveredéséről és a Szakáiháti népesség észak felé nyomulásáról alkotott képünk egyelőre erősen hézagos: nem megfelelő mennyiségű, és főleg nem megfelelő minőségű, információ-hordozó leletanyagra épül. Éppen eléggé sajnálatos, hogy Kompolton részben a korabronzkori, a szarmata és az avar beásások, részben a leletmentés közismert körülményei között nem kerülhetett sor természettudományos vizsgálatokra: faszén- és pollenmintavételre, makrobotanikus elemzésekre. Egy ilyen helyzetben talán helyénvaló a régészeti leletek minél részletesebb közlése, hogy később jó összehasonlító anyag válhassék belőle. Ebből kiindulva talán hamarosan, új információk birtokában jobban megérthetjük a kései AVK Észak-magyarországi csoportjainak időrendi és kulturális helyét az alakuló késő neolitikus formációk között.