Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)
158 BÁNFFY E. ció van, maga az edény nem felel meg az emberi testnek. Más a helyzet azonban, ha az edény oldalára emberkart, ill. -kezet, vagy ugyanoda kétoldalt két emberkéz alakú applikált fogantyút helyeztek. Abból kiindulva, hogy az emberalakú edények esetében az edény nyaka megfelel az ember nyakának, és ugyanígy a válla, hasa is, megállapítható, hogy az emberi kart itt anatómiai helyén ábrázolják, és e gondolatból már következik, hogy az edény többi része is anatómiailag egy-egy emberi testrésznek felel meg. Az emberkezes ábrázolások tehát valóban - leegyszerűsítve bár, de teljesértékű anthropomorf pars pro toto - ábrázolásoknak tekinthetők. Nem lehet említés nélkül hagyni, hogy van még két olyan - felső részén kissé üregessé váló - lábat formázó lelet is Kompokról, amelynek esetében felmerülhet, hogy anthropomorf edényhez tartozott (26.-99. obj., 3. tábla 1 és 125. obj., 6. tábla 9). Az első töredék nehezen értelmezhető. A lapos, lábujjainál csupán kissé előrenyúló lábtöredék ugyan bal lábnak tartható a külső felület görbülete alapján, de magában nem áll meg. Felső részén azonban üreges, edény aljához hasonló kialakítás figyelhető meg, és emiatt a legvalószínűbbnek mégis azt tarthatjuk, hogy emberalakú edény, vagy olyan, lábakon álló edény darabja, amelynek anthropomorf jellegét egyedül a lábak adják. A másik lelet esetében abból indulok ki, hogy máig nem ismerünk olyan emberalakú edényt az AVK-ból, amelynek ilyen magas, hengeres lábai lettek volna, viszont léteznek ilyen típusba sorolható miniatűr bútorok, ún. oltárkák lábai. Nyitva hagyva a kérdést, a fenti leletet inkább az Oltárkák c. részben teszem közzé. 2.2.4.3. „Oltárka", miniatűr bútor Négy olyan agyagtárgy töredékét sorolhatjuk ide, amelyet a számos analóg lelet alapján ebbe a típusba oszthatunk. Kettő ezek közül lábat formáz. A 6. tábla 9 alatti, felül kissé üreges lábtöredék sarkos állásából következően három- vagy négy lábú asztalka lába lehetett. Az asztalka vízszintes lapján lehetett egy kis bemélyedés is vagy az egész kissé homorú is lehetett. Ilyen leletek is gyakoriak DélkeletEurópa középső neolitikumában: az „oltárka" és a „lábakon álló edény" kategóriája kissé összemosódik. Olyan hasonló tárgyakat is ismerünk, ahol ez a bizonytalan kategória kiegészül figurális részletekkel is, ilyenkor állat (vagy ember) alakú edényről, esetleg oltárról beszélnek. Magam e kérdésben korábban már állást foglaltam, 4 9 így itt csak annyit jegyzek meg, hogy ezekből a tárgyakból legtöbbször csak a tömör, így a pusztulásnak ellenállóbb láb vagy lábak maradnak fenn, így a pontosabb besorolást ritkán lehet elvégezni. Bizonytalanságban maradunk a kompolti oltárka-lábak esetében is. Harmadik oltárka-töredékünk azonban nem lábat formáz, hanem éppen a sokszor hiányzó vízszintes lap darabja (6. tábla 11). A rosszul égetett, vastagfalú töredéknek sajnos csak kis darabja maradt meg, így is sejteni lehet azonban, hogy egy nagyobb tárgyról törhetett le. Sajnos a sarkához közeli rész is éppen letört, ezért nem tudni, vastag oltárlapról, vagy lábakon álló oltárról beszélhetünk-e. Porózus anyaga, sárgás és feketésszürke színe és nem utolsósorban az oldalára karcolt, a minta éleit elsimítás nélkül hagyó szögletes meanderdísz inkább a Szakálháti-kultúrához köti e leletet, és azon keresztül már a késő neolitikus, nagyméretű (a kora- és középső újkőkori oltárkákhoz viszonyítva nagyméretű!) oltárok felé mutat, a Tiszai-kultúra hasonló tárgyainak előfutáraként értelmezhetjük. Enyhén homorú felső lapja alapján meg kell említeni egy Vésztő-Mágorról származó „oltárt- vagy libációs asztalkát" 5 0, amelyet a kompolti töredék szerencsésebb, mert épen megmaradt, kései utódjának tarthatunk. A negyedik töredék minden tekintetben az előzőhöz hasonlítható (26.-99. obj., 3. tábla 3), azzal a különbséggel, hogy a viszonylag jól égetett töredék a sarka felé egy kissé megvastagodik, és emiatt valószínűbb, hogy láb is tartozott hozzá. Az oltárlap oldalát díszítő meanderes bekarcolás megfelel a 6. tábla 11. alatt közölt díszítésnek.
