Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)
152 BÁNFFY E. Az ujjbenyomásos durvított felületet a legtöbb esetben nehéz megkülönböztetni a körömcsípésestől, minthogy a legtöbb ilyen díszítés leginkább a kettő átmenete: ujjheggyel végzett beböködés, amelyen a köröm minden esetben mélyebb nyomot hagy. A legtöbb esetben nem önállóan használják ezt a felület-kialakítást, hanem más díszekkel, pl. bütykökkel vagy lécbordadísszel együtt, mint pl. a 23. (7. tábla 6), a 125. (6. tábla 6 és 7. tábla 2), a 140. (10. tábla 1) és a 294. obj. (77. tábla 8) edényeinek esetében. Egyedül egy kisebb fazékon jelenik meg önállóan az ujjbenyomásos-körömcsípéses felület, az edény vállától lefelé (294. obj.: 77. tábla 7). Bevagdosott peremmel mindössze négy esetben találkoztam, érdekes, hogy e négy edény közül kettő tölcséres szájú fazék (26.-99. obj.: 2. tábla 22), egy kis haséles, négy bütykös edény (30. obj.: 4. tábla 7) és egy nagyobb, kónikus tál is akad (140. obj.: 9. tábla 14). Ezért elmondható, hogy - ellentétben a bütykös és lécborda-díszítéssel - a perem bevagdosása nem csupán bizonyos típusokon, hanem bárhol - megjelenhet. Igaz, ritkán. 2.1.3.3. Festett dísz Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a kompolti leletek között előfordult festés, ez azonban kizárólag égetés előtti, monokróm vörös festést jelent. Más színű - pl. a kései vonaldíszes környezetben és Északkelet-Magyarországon még feltételezhető fekete festés - még nyomaiban sem fordult elő a kerámián, sem a vörös festéssel együtt, sem pedig külön. A vörös festés sem túlságosan gyakori az edényeken. Az általam átvizsgált majd hétezer edénytöredékből összesen 15-öt tudtam elkülöníteni, amelyen valamilyen festésnyom volt megfigyelhető. Kettő ezek közül azért különleges, mert a vörös festés mészbetéttel is párosult: mindkét töredék azonban különleges rendeltetésű tárgyból származik. Az egyik a korábban tárgyalt kis bikónikus festéktartó edény (125. obj.: 6. tábla la-b), a másik az „Oltár, miniatűr bútor" c. részben ötödikként bemutatott, négyszögletes edényke, véleményem szerint oltárka része. Három másik edénytöredéket pedig azért kell kiemelni, mert esetükben nem díszkerámián, hanem tárolóedényen fordul elő a vörös festés. Az egyik egy hatalmas, 72 cm-es száj átmérőjű hombár peremrésze (62. obj.: 4. számú leírás). A hombár belsejének felső részét borító vörös festés értelmezési lehetőségeiről a „Hombár" c. részben esett részletesebben is szó. A másik két töredék tölcséres szájú fazék perem- ill. vállrésze, és mindkettőt vonalas mintázat is díszíti. Az egyiknek a teljes külső felületét (már a töredék teljes felületét!) borítja a festék, mintától függetlenül (131. obj.: 8. tábla 14). A másik fazékon szintén van vonalas díszítés, a vörös festés azonban nem ezt, hanem a vállra helyezett kis bütyökfüleket és a törés fölött az edény nyakát (ill. annak megmaradt töredékét) fedi (294. obj.: 10. tábla 20). A többi, vörössel festett töredék, összesen 9, mind a finom, vékonyfalú edényekhez tartozik. Ezek között is túlsúlyban vannak a kisebb, félgömbös tálak (kivéve egy nagyobb méretű festett tál a 140. obj.-ból: 9. tábla 7). Abban azonban már van különbség, hogy mely részüket festették vörösre. A hat félgömbös tálból ugyanis csupán két esetben festették a minta közét (13. obj.: 7. tábla 72 és szintén 13. obj.: 7. tábla 19). Egy csupor esetében, szintén a 13. obj.-ból, a perem alatt figyelhető meg a csak nyomokban megmaradt sávos festés (7. tábla 77). A többi hat töredék esetében, amelyből négy ugyancsak félgömbös tálból (26.-99. obj.: 2. tábla 5, 125. obj.: 6. tábla 2 és 287. obj.: 9. számú leírás), egy csuporból (13. obj.: 7. tábla 20) és egy pedig közelebbről nem meghatározható gömbös edény oldalából származik (131. obj.: 8. tábla 6), mintától függetlenül is akár, az edény teljes külső felületét festették vörösre (természetesen ez csak arra érvényes, amennyi a töredékekből megítélhető!). A vörös festésről tehát összefoglalóan megállapítható, hogy ritkán fordul elő a leletegyüttesben, és inkább a díszkerámiára jellemző, azok között is a finoman, bonyolult mintázattal díszített kis, félgömbös tálak között. Két edényen alkalmazták a vörös festést és a mészbetétet egyszerre, mindkettő különleges rendeltetésű tárgy.
