Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)

AZ ÚJKŐKORI LELŐHELY ÉRTÉKELÉSE 147 csésze mintázata szintén bonyolult (8. számú leírás). Talán a legfinomabb díszítése mégis egy csupán oldaltöredékében megmaradt félgömbös csészének van: itt a három mezőre osztott minta meanderes, koncentrikus körös és pontsoros vonalakkal van kitöltve. A karcolások ágyában mészbetét nyomai fedezhetők fel (294. obj.: 12. tábla 9). Az utolsó félgömbös csésze díszítése csupán laza körkörös és cikkcakkos vonalakból áll, ennek szájátmérője 8 cm (294. obj., 11. tábla 12). 2.1.2.2.4.2. Bikónikus csésze: Az ásatás során mindössze egy ilyen edényke került napvilágra, ez azonban jelentős lelet. Szürke-barna foltos, jól iszapolt, jól égetett, vékonyfalú, homokos soványítású, kívül és belül polírozott, behúzott szájú, bikónikus csésze, szájátmérője 8 cm. Díszítése rendkívül bonyolult, mezőkre osztott bekarcolt minta (125. obj., 6. tábla la-b). A kiterített rajzon jól látható, hogy a perem alatt és a hasélen két-két vízszintes vonalból álló üres sáv alkotja a minta keretét, és hasonló, de függőleges sávok osztják meg az edény oldalára karcolt mezőket is. A mezőnként változó minta cikkcakkos, rombuszos, vagy függőleges hullámvonalakból áll. Az összes bekarcolt vonal ágyát mészbetéttel töltötték ki. A perem alatt az egyik üres mezőben kerek átfúrás látható. Különös jelentőséget ad a csészének, hogy belsejét vörös festék borítja. Hogy nem egyszerű festésről van szó, azt az is mutatja, hogy az edény külső részére is kenődött a festékből, részben elszínezve ezzel a fehér inkrusztrációt. Ezen kívül az edényke pereme használat közben kicsorbult, és a kopás helye is vörös festékkel van borítva: tehát a már csorba edényt tovább használták. Mindez együttesen arra utal, hogy a különleges díszítésű és minőségű edénykét festéktartóként használhatták. Mindez csupán azért nem számít unikális leletnek, mert Kalicz és Makkay 1977-es monográfiája óta tudjuk, hogy az ilyen kis, bikónikus csészék, amelyeket mindig hasonló gonddal díszítettek, minden esetben festéktartó edényként szolgáltak.

5 A szerzők megjegyzik, hogy ez az edénytípus az AVK-ban még ismeretlen volt, csak a Tiszadobi-csoport idejében kezdett kifejlődni, és a Bükki leletek között is tovább élt.

6 Mindezen információk természetesen területi és kronológiai következtetések levonására is alkalmasak a kompolti települést illetően. 2.1.2.2.5. Magasított szájú csésze — csupor Ennek az edénytípusnak a csészéktől való megkülönböztetését már röviden a csészék tárgyalásánál megindokoltam. Olyan jól iszapolt, jól égetett, vékonyfalú és általában kívül-belül polírozott edények tartoznak ide, melyek közös jellemzője a magas, hengeres nyak, hengeres száj, a tagolatlan peremrész. Néha a hengeres nyaki rész igen enyhén behúzott szájban végződhet. Színük szinte teljesen egységesen sötétszürke, vagy sötét szürkésbarna. Szájátmérőjük alapján is egységes e típus: átlagosan kb. 10 cm-esek: a legkisebb 8 cm (13. obj.: 1. tábla 21), a legnagyobb szájátmérő pedig 13,5 cm-es (125. obj.: 7. tábla 6). Ennek a típusnak különleges tulajdonsága, hogy szinte sohasem borítja vonaldíszítés. Leggyakrabban üresen hagyják a hengeres, kívül-belül polírozott edényfalat (13. obj.: 1. tábla 11, 14; 26.-99. obj.: 2. tábla 3; 62. obj.: 4. tábla 12; 126. obj.: 5. tábla 13; 140. obj.: 9. tábla 12). Előfordul, hogy ez a hengeres nyak kissé rövidebb, emiatt a csupor kissé hasonlatossá válik a félgömbös tálakhoz (294. obj.: 12. tábla 11). Néhány esetben enyhén behúzott szájú csuporral is találkozhatunk (13. obj.: 1. tábla 21\ 125. obj.: 7. tábla 4, 6; 287. obj.: 10. tábla 11). Ezeknek az edényeknek a többi tulajdonsága azonban megegyezik a hengeres szájú csuprokéval. Ha mégis találunk valamilyen díszt a csuprok oldalán, akkor az általában kétféle: vagy a perem alá tett apró, hegyes bütykök formájában jelentkezik (62. obj.: 4. tábla 11), vagy pedig rövid, néhány ujjbenyomásnyi hosszúságú, vízszintesen vagy ferdén rátett lécbordadísz formájában (125. obj.: 7. tábla 4, 6). 2.1.2.2.6. Miniatűr edény Más neolitikus és rézkori leletegyüttesekben is megfigyelhető tény, hogy a miniatűr edények anyagukat, soványításukat, az égetés technikáját és falvastagságukat tekintve egyáltalán nem feltétlenül sorolhatók a finom kerámia csoportjá-