Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)

144 BÁNFFY E. (26-99. obj., 3. tábla 7). Emellett gyakoriak a kisebb-nagyobb kerek bütykök, esetleg ujjbe­nyomással a közepükön (pl. a 123. obj.-ból: 5. tábla 8; a 125. obj.-ból: 7. tábla 75; 287. obj. 33. számú leírás). A bütyköket kiegészíthetik a teljes külső felületet vagy a hasi részt beborító körömcsípéses, vagy körmös-ujjbenyomásos sorok. Az egyik ilyen fazék külső felületén egyszerre jelenik meg a tagolt, ujjbenyomásos és körömcsípéses perem, a derékszögben lehaj­ló lécbordadísz és alatta a teljes felületet kitöl­tő körmös-ujjbenyomásos „durvítás" (140. obj.: 10. tábla 1). Egy másik fazékhoz nagyméretű fogan­tyú is tartozott (140. obj.: 10. tábla 5). Végül plasztikus dísznek kell tekintenünk a fazeka­kon, tárolóedényeken is gyakorta előforduló lyukakból álló vízszintes sort, vagy ritkábban az egyedi kis kerek perforálást a perem alatt (26.-99. obj.: 2. tábla 1; 114. obj.: 5. tábla 1; 131. obj.: 8. tábla 16). A fazekakon, tárolóedényeken már nem csak plasztikus díszítés, hanem a bekarcolt vo­naldísz is megjelenik, meglehetősen változatos formában. Ez a vonaldísz lehet egyszer sávos vagy cikk-cakkos, függőleges, derékszögű vo­nalakból álló minta (pl. 11. obj.: 7. tábla 4\ 12. obj.: 1. és 2. számú leírás); esetleg szaggatott vonalból álló dísz, mindig az edény vállán és az alatt, a hasi részen (13. obj.: 7. tábla 22). A meanderes vonaldísz fazékon látható szép pél­dája került elő a 26.-99. obj.-ból (2. tábla 13). Akad olyan, már szinte mezőkre osztott minta is, amely két vízszintes vonal közötti sürün húzott függőleges vonaldíszből áll (pl. a 98.­232. obj.-ból: 2. tábla 13). Ritka leletnek te­kinthető egy olyan kisebb, gömbös hasú táro­lóedény töredéke, amelyen körökből álló be­karcolt dísz figyelhető meg (125. obj.: 6. táb­la 13.) Ez a mintázat egy kissé hasonló egy Tiszavasvári-Keresztfairól származó oldaltö­redék díszítéséhez. 3 2.1.2.1.3. Kiöntőcsöves edény Annak ellenére, hogy változatos nagyságú és falvastagságú edények, a házikerámiához kell sorolni a kiöntőcsöves edényeket, elsősorban rosszul iszapolt, porózus anyaguk szerint. Ezek általában behúzott szájú, gömbös hasú, ún. bom­ba alakú edények, nagyságtól függetlenül. Be­karcolt vagy plasztikus díszítésük is változatos. Kisméretű edényből indul ki a perem alatt nem egészen 1 cm-rel a kis, hegyes, hengeres kiöntőcső. Alatta körömcsípéses sorok tagolják az edény felszínét (13. obj.: 7. tábla 7). A 26.­99. obj.-ból származó kiöntőcsöves edény, bár típusát tekintve megegyezik az előzővel, már nagyméretű, vastagfalú edény, ahol a pelyvás soványítást olyan durva homokkal egészítették ki, hogy már apró kavicsosnak is nevezhető len­ne. A hatalmas, hengeres kiöntőcső a perem alatt nyúlik ki, körülötte rendszertelen bekarcolt vonaldíszek figyelhetők meg (2. tábla 2). Ha­sonlóan nagyméretű edény a 294. obj.-ból szár­mazó is, itt a perem alatt kis hegyes bütykökből álló sor díszíti a nagy, hengeres kiöntőcsővel el­látott edényt és a hason is két apró bütyök-dísz sorakozik (77. tábla 13). A kiöntőcsöves edényekhez kell végül so­rolni egy szinte teljesen épen maradt, kiegészít­hető, aszimmetrikus edényt (125. obj.: 7. tábla 7 és fotó). Alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy deformált alakját nem a másodlagos égés okozta: ilyenre nem utalt egyéb jel az edényfa­lon és az anyagában. Inkább az ún. puttonyedé­nyek egy különleges változatát kell látnunk eb­ben: előrenyúló peremrészén a kissé megvasta­gított perem kiöntőben végződik. Az aszimmet­rikus edényforma ritka, de nem ismeretlen a ké­sei AVK északi csoportjaiban (pl. Tiszadobi: Oros II, és korai Bükki: Boldogkőváralja­Tekeres patak). 4 2.1.2.1.4 Tál A vastagfalú, pelyvás soványítású tálak jelen­tős hányadát képezik a házikerámiának. Érde­kes megfigyelni, hogy a tálak mérete nem fel­tétlenül függ össze a kivitel minőségével. Kirí­vó példák mutatják, hogy 13 cm szájátmérőjű kis tál is tartozhat a durván kidolgozott, poró­zus anyagú házikerámiához (140. obj.: 9. tábla 2), ugyanakkor egészen nagyméretű tálak is le­hetnek vékonyfalú, jól égetett, polírozott felü­letű, sőt festett edények is. Szintén a 140. obj.­ból származik egy ilyen tál, vörös festés nyo­maival, melynek szájátmérője 31 cm.

Next

/
Thumbnails
Contents