Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)

142 BÁNFFY E. sai által a helyszínen megfigyelt rétegtani leírá­sokból kitűnik, hogy objektumon belüli réteg­ződést vagy másodlagos beásást egy esetben sem tapasztaltak. Ugyanakkor - és ez már a le­letanyag kiértékelésekor történt megfigyelés ­a különböző objektumok leletanyaga sem ad arra alapot, hogy régészeti módszerekkel meg­fogható horizontális strati gráfiára gyanakod­junk, vagyis arra, hogy a gödrök és sírok nem mind egykorúak. Mindezek alapján a Kompolt 14. lelőhelyen előkerült újkőkori teleprészietet egy nagyobb kiterjedésű, északnyugati tájolású középső neolitikus falu északi peremterülete­ként kell értelmeznünk. A falu egyrétegű volt. Leletanyaga egységesen az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának kései szakaszába keltez­hető. Erre a fázisra, mint ismeretes, a különbö­ző területi csoportokkal élénk kapcsolatok és leletanyagbeli keveredés jellemző. 2. A leletanyag 2.1. Kerámia 2.1.1. A kerámia anyaga. Mind a házikerámiára, mind a díszkerámiára jellemző a pelyvás soványítás. A pelyva az égetés során természetesen elég, lenyomatát azonban otthagyja az edény anyagában: legjob­ban látszik ez a törésvonalon, de az edény fel­színén is - simítástól függően jobban vagy ke­vésbé - kivehető. A durva kidolgozású, nagy­testű edényeket általában kizárólag pelyvával soványították, kivételesen társulhatott ehhez meglehetősen nagyszemű, durván őrölt cserép­zúzalék, és kivételes esetben apró, csillámos kavics. A házikerámiához tartozó edények szí­ne vöröses, sárgásvörös vagy barnásvörös. A finoman iszapolt, jól égetett, vékony­falú díszkerámia pelyvás soványításához majd­nem minden esetben homokos soványítóanyag társul. Ezt minden esetben meg lehet figyelni, ugyanakkor a vékonyfalú edények törésvonalá­ban, és különösen a fényesre polírozott felszí­nen néhol igen nehéz észrevenni, volt-e szerves soványítóanyag az edény agyagában. A díszke­rámia színe általában szürkésbarna, sötétbarna vagy sötétszürke. 2.1.2. Edénytípusok A vonaldíszes edények kései csoportjainak edénytípusai kis eltéréssel megőrizték az AVK­alaptípusokat. A kerámia-típusbeli különbséget csupán néhány edényforma gyakorivá válása (pl. a kis, bikónikus, festéktartó edényé), vagy éppen néhány típus ritkulása (pl. a csőtalpas edényeké) jelenti. A fiatal AVK-hoz képest a Tiszadobi, Bükki, Szilmegi és Szakáiháti jelleg­zetességeket mutató edényeket elsősorban a dí­szítésmód alapján lehet elkülöníteni. 2.1.2.1. Házikerámia 2.1.2.1.1. Hombár A tárolóedények között is csak a legnagyobb edények sorolhatók e kategóriába. Néhány jel­legtelen oldaltöredék mellett mindössze hét pe­rem-, váll- vagy aljtöredéket tartalmaz a lelet­anyag. Ezek mindegyikének közös jellemzője, hogy igen vastagfalúak, néha a 2 cm-t is megha­ladja falvastagságuk. Színük különböző lehet, vörösessárga, sárgásszürke vagy szürkésbarna. A hatalmas edények szájátmérőjére jellemző, hogy egy esetben elérte a kb. 60 cm-t, két eset­ben pedig a 72 cm-t! Porózus, rosszul égetett anyagukat minden esetben pelyvával, egy eset­ben a pelyva mellett homokkal és három esetben is a meglehetősen ritkán előforduló, durva szem­csés kerámiazúzalékkal soványították. Ez a so­ványítási technika tehát kivétel nélkül csupán ki­egészítette a pelyvás soványítást. A hombárok között egyaránt előfordul a hengeres nyakú (26.-99. obj., 3. tábla 7; 62. obj. 4. számú leírás), és a tölcséresen kihajló nyakú típus (26.-99. obj., 3. tábla 22; 131. obj. 9-es számú leírás). Mindkét típus közös jellemzője azonban, hogy a vállon az akár hengeres, akár tölcséres nyak alatt közvetle­nül ujjbenyomásos lécbordadíszt helyeztek el. Az egyik hombár peremét körömmel vagdo­sott dísz borítja. Más díszítést nem alkalmaz-

Next

/
Thumbnails
Contents