Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Cs. Schwalm Edit: A gyöngyöspatai viselet

késkontyra egy fátylat erősítettek, amit deréknál visszahajtottak és megkötöttek. Három szalagcsokor díszítette a végét, a szoknya aljáig ért. Az első gyermeke megszületéséig hordhatta. Esküvő után egy évvel akkor is le kellett tenni a fátyolos kontyot, ha nem született gyermeke. Ettől kezdve szarvaskendő volt a fejviselete. A szarvaskendő különlegesen formázott, hátrakötött kendő, melynek a fejrészét ún. pántránc segítségével alakították ki, tarkón megkötött két sarka szarvszerűen elállt. A szarvaskendőt , fejkötő" asszonyok készítették, mert a ráncoknak és a kendő mintájának arányosan kellett állni. Néha papírral bélelték, hogy szebben álljon. A keresztelői ruháról az előzőekben már volt szó. A komaasszony, amikor keresztelni vitte a kisbabát, cifrarojtú selyemkendőt kötött a nyakába. Halotti ruhának a férfiaknak a jegyruhát tették el, az asszonyokat fekete ruhában temették el. Az elhunyt kisgyermeket fehér ruhába öltöztették. Ha leány vagy fiatalasszony halt meg, mennyasszonyi ruhát adtak rá, és egy tányérra helyezve a koszorút is vitték a halott után. Ha legény volt a búcsúztatott, a „halállobogóra" jegykendőt kötöttek. Ilyenkor mind a koszorút, mind a jegykendőt betették a sírba. Ez volt a halott lakodalma. Ha az újmenyecskének közeli hozzátartozója halt meg, és gyászolta, „kék kontyra öltöztette a fátyolt", azaz: kék színű csipkéskontyot hordott, arra erősítette a fátyolt. Középkorúak, ha gyászoltak, kevesebb szoknyát vettek fel, a felső szoknya sötétkék színű volt, alja belülről piros posztóval szegve. Mind színösszeállításban, mind díszítésben és az öltözetdarabok összeállításában legváltozatosabbak az egyházi ünnepeken, jeles napokon hordott ruhák. Az ünnepi ruhák között is különböző fokozatok vannak. Legdíszesebbek, és a legdrágább anyagból készültek a nagyünnepeken hordott ruhák. Ezek a következők: húsvét, pünkösd, 9 FÜLÖP Lajos 1969. 42.