Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Cs. Schwalm Edit: A gyöngyöspatai viselet

szongatyát, hétköznap szűkebbet, vasárnap a templomba rojtos aljú bögatyát. (A vásznat vizesen a fagyra tették, hogy „puhuljon".) Az ünnepi viselet fekete posztónadrág és posztómellény, kislajbi. A kézelős, bőujjú ing lehajló gallérú, a gallér alá nyakravalót kötöttek. Az ünnepi ing gyolcsból készült, az eleje díszes volt: két paszta forhamentli közé singolást varrtak. A menyasszony eljegyzésekor a jegykendő mellé slingelt jegyinget adott vőlegényének, aki azt vette fel az esküvőn. (Néha két jegyinget is varratott a menyasszony: egy sima elejűt és egy díszes, singolt elejüt.) A férfiak magas tetejű posztókalapot hordtak. A legény kalapját 3 bimbó (apró művirág) díszítette (egy piros és két kék), a házas ember ismertetője egy bimbó.

10 Ha a legényt besorozták katonának, reguta lett, attól a lánytól, akinek udvarolt, regutaszalagot kapott. Ez kb. 2-3 m hosszú nemzetiszínű szalag, amit a kalapjára kötött. A férfiak - az ország más vidékeihez hasonlóan - sokkal hamarább elhagyták a népviseletet, mint a nők. Előadásomban csak nagyon vázlatosan, a teljesség igénye nélkül tudtam ismertetni Gyöngyöspata népviseletét. De így is kitűnik, hogy mennyire sokszínű, árnyalt. Milyen sok mindent ki tud fejezni a ruhadarabok együttesével, a színekkel, az egyes öltözetelemekkel. Számos területet érdemes lenne még részletesen megvizsgálni: pl. az egyes ruhadarabok szabását, a fejviseletek készítését, a díszítmények alakulását, a helyi varrónők szerepét a divat, az ízlés kialakításában, az együtt hordott ruhadarabok összeállításának szempontjait, a színcsoportok szerepét a különböző ünnepeken, alkalmakon, stb. A hagyományőrző együttes 15, különböző korhoz és alkalomhoz kapcsolódó női és 3 férfi viseletet mutatott be. Ezekben gyönyörködve újra megfogalmazódik bennem a kérdés: él-e még a népviselet? FÜLÖP Lajos 1969. 18.