Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Horváth László: Gondolatok a gyöngyöspatai községmonográfia elé

okon át kontinuis, hagyományőrző és tisztelő lakosságával. A csodálatos egyházi és világi műemlékei pedig országosan ismertek. Most, hogy tudatosan keresem és gyűjtöm a Gyöngyöspatára vonatkozó történeti, régészeti, nyelvészeti, néprajzi adatokat, forrásokat, feldolgozásokat, megállapíthatom hogy ez a település talán a legkutatottabb község a megyében. Kiváló szakemberek - csak kiragadott példákat említve -, a régészek közül Szabó János Győző és Kovács Béla, történészként Soós Imre vagy Sugár István, a néprajz és népszokások terén Bakó Ferenc és Fülöp Lajos bővítették patai ismereteinket. Az ő kiváló munkájukat kell folytatnom, és ha ez nem nagyképűség, valósággal befejeznem akkor, mikor az ő tudományos eredményeiket is összefoglalom és integrálom egy műben, egy önálló könyvben. A mai előadásom témaválasztásakor hezitáltam, mert másfél évvel a kutatás lezárulta előtt nyilván nem a „kész. végeredmény ismeretében állok itt Önökkel szemben. Egyik lehetőségem az lett volna, hogy egy részproblémát kiragadva - a település birtoklástörténete, a templom értékei, esetleg a falu század eleji kivándorlásának adatsora - egy általános bevezető után csak azt a területet boncolgatom. Ezt a megoldást végül is azért vetettem el, mert úgy érzem, a hallgatóságnak, magamnak, és természetesen a készülő monográfiának is hasznosabb, ha inkább jelen előadásomban öszszegyűjtöm a falu már meglévő „könyvesházat'", kincsestárát. Öszszehordom halomba a korábbi kutatások, ásatások, felmérések, kérdőívek, levéltári, múzeumi és élőforrások adatait. Állásomnál, szakmai kapcsolataimnál fogva soha nem publikált ásatási leletek cseréptörmelékein, levéltárak (megyei és egyházi) fondjegyzékén, a Néprajzi Múzeum kézirattárán és fotótárán, és természetesen a megye három múzeumának raktárain átfúrva vezetett ide az út Önökhöz, hogy az elkövetkező másfél évben már a helyi anyaggyűjtés, az élőforrások felkutatása és mindenek előtt az itteni anyakönyvek következzenek. De lássuk hát a meglévő gazdagságot! A település határában több helyszínen őskori maradványok kerültek elő. Kozák Éva tanulmányából tudjuk, hogy az Ebhát alatti részen őskori edénytöredék, paticsdarabok, a mai község-