Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Fülöp Lajos: A gyöngyöspatai nyelvjárás hang- és alaktani sajátosságai

Fülöp Lajos A GYÖNGYÖSPATAI NYELVJÁRÁS HANG- ÉS ALAKTANI SAJÁTOSSÁGAI Bevezető megjegyzések Ha Vámosgyörknél vagy Kál-Kápolnánál északra fordul az utazó, hamarosan Heves megye egyik legszebb vidékére, a Mátraaljára érkezik. így nevezik azt a tájat, ahol a hegyvonulat lassan, fokozatosan beleolvad az Alföld síkjába. A Mátraalja nagyjából a Budapest-Miskolc vasútvonalig terjed. Nyugat felől a Zagyva, keletről pedig a Tárna határolja. Ez a vidék nemcsak néprajzi, hanem nyelvjárási szempontból is Magyarország egyik legérdekesebb része. A dialektológiai szakirodalom - az északnyugati vagy palóc nyelvjárásterületen belül - ezt a nagyobb egységet a ZagyvaTarna-Tisza vidék nyelvjárásainak minősíti - több-kevesebb realitással és nem éppen szerencsésen.

1 Az persze kétségtelen tény, hogy a következetesebben palóc sajátosságok határa - ha nem is vonalszerűén - a Mátra hegység fölött húzódik, és ettől délre inkább csak palócos jellegű a nyelvjárás.

2 (Más kérdés, hogy ma már valamennyi nyelvjárásterületünkön számolnunk kell a társadalmi rétegződéssel kapcsolatos igen erős nyelvi rétegződéssel, az ún. regionális köznyelv létezésével.) 1 IMRE Samu 1971. 359. 2 BALASSA József 1891. 75., KÁLMÁN Béla 1966. 80., IMRE Samu i.m. 349. 3 Helyi példaként 1. FÜLÖP Lajos 1995. 333-52.