Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Kecskés Péter: Gyöngyöspata mezőváros történeti borkultúrája

Gyöngyöspatán 1777-ben 588, illetve 1817-ben 609 hold szőlőt műveltek. A történeti helynévanyag alapján valószínűsíthető, hogy a legrégebbi és legjobb „hegyek" a Gereg-VárhegyKecskekő háromszögben voltak.

21 E szőlőterület határozta meg a mezőváros létét, ugyanis a patai extraneitás Szűcsi, Szurdokpüspöki és Gyöngyösarján felé kismérvű volt (5. kép). 1873-ban 473 szőlőbirtokos kezén 429 kat. h. szőlőt írtak össze, s 6600 akó bort tartottak nyilván. E mennyiségből fehér 2400, vörös 3000 és siller bor 1200 akó volt.

22 E rossz évjáratú termésből egy kat. h-ra nem egészen 8,5 hektoliter jutott. A mintegy 363 000 liter színbor ötöde vörös szőlőből azonnal leszűrt „kástélyos" (siller) bort jelentett, mintegy felzárkózási szándékot a fehér bor kereskedelmi igénye felé. Az összmennyiséghez még hozzáadhatjuk annak negyedét, mint „kapás bort", „csigert", olyan másodbort, amit „a gyengén sutult" (préselt) törkölyre víz felöntésével készítettek. Gyöngyöspata tehát a XIX. században a vörös bor túlsúlya mellett fehér bort is állított elő. Ez a tendencia az egész Mátraaljára jellemző volt.

23 Patán és Gyöngyösön történeti néprajzi adatokkal és a gazdasági irodalommal igazolható, hogy a fehér és vörös fajtájú szőlőket külön dűlőkbe ültették a majorsági gazdaságokban, de a jobbágyok használta irtás területeken is. A meghatározó fehér fajtacsoport a Lisztes fehér („Fehér szőlő", „Gyöngyösi fehér") volt, a vörösöknél pedig a Kadarka („Török szőlő''') és a Csóka szőlő.

24 A „kevés fajra fogott patai" szőlőkben a művelés technikájában is különbségeket lehet meghatározni. A fehér szőlőket sortalanul ültették, kezdetleges bakművelésben részesítették hosszú csapos metszéssel, néha karikás szálvesszőzéssel. Ezzel szemben a KECSKÉS Péter 1960. 23-28., SUGÁR István 1966. 31. és PELLE Béláné 1988.70-82. KELETI Károly 1875. KECSKÉS Péter 1985. 80-83. és KELETI Károly 1875. KECSKÉS Péter 1984. 406-412.