Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Császi Irén: Az életkorhoz kapcsolódó szokások Hevesen

Származási hely vőlegény menyasszony Ozd 2 Jászapáti 5 Jászkisér 3 Jászberény 2 A bemutatott anyagból kiderül, hogy Heves házassági kapcsolatrendszere a húszas-harmincas évek idején az őt körülvevő falvakkal: Erdőtelek, Hevesvezekény, Pély, Átány, Boconád és a jászsági területekkel, Jásszentandrás, Jászapáti, és a Tisza menti falvakkal, Tiszaroff, Tiszasüly alakult ki. Szerepe van a sokirányú kapcsolat létrejöttében az idegenben való munkavállalásnak a summáséletnek. Azokról a házasságokról is szólnunk kell, amelyeket a hevesiek más falvakban kötöttek, ha nem is ilyen nagy arányban, de a környező településekre bizonyára többen házasodtak. Szabó László kimutatásából tudjuk, hogy a XIX. században Jászalsószentgyörgyre és a Jászság több településére házasultak férfiak Hevesről. A házasságkötések időpontja az egyházi előírásokhoz igazodik, s ezt még a mezőgazdasági munka rendje tovább szűkíti. Legkedveltebb hónap az október és november volt, minek okai a szakirodalomban ismert okok voltak itt is: befejeződtek az őszi munkák, kiforrt a bor, felhizlalták a disznót. A jó termést eladták, a nászajándékot jobban megtudták vásárolni. A házasságkötés előzménye a lánykérés volt. A fiatalok egymás között előre megbeszélték a kérés idejét. Elmegyünk hozzátok vendégségbe. Általában Hevesen csütörtöki napon a legény édesanyjával vagy csak az édesanya ment el a lányos házhoz megkéretni. Adatközlőim csaknem mindegyikénél a fiú édesanyja kérte meg a lány kezét. Ha özvegyember volt a kérő ő maga ment a lánykérésre. A lányos háznál kőtt kalácsot, mákos, diós ködmönujját sütöttek erre az alkalomra. Fogadó kalácsnak is nevezték. A lánykérést a legény édesanyja mondta el. Remélem tudják, hogy mér jöttem, nem is rajtam múlott, hogy én itt megjelentem, hanem a gyerekeken. Azt hiszem mindenki tudja, hogy miről van szó, mégis