Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Császi Irén: Az életkorhoz kapcsolódó szokások Hevesen

mikor terhes voltam sokat imádkoztam, hogy drága Szűz Anyám segíts meg. A szülés háznál történt az ötvenes évekig Hevesen is. Egyszerre 2-3 képesített bába dolgozott Hevesen a századfordulótól. Wolf Rudolfné Kecskés Erzsébet, Juhászné Irén, Kecskés Rózsa, Pandurné, Ragóné Anna nevére emlékeztek. Heves nagyközség szervezkedési szabályrendelete kimondja, hogy a községi szülésznőket a képviselőtestület a pályázók közül élethossziglan választja. A bábapénzt aki tehette igyekezett megadni. A pénz. mellé tojást is kapott, hízott kacsát és pár csirkét. A búzát is elfogadták, akkor úgy mondták, hogy 1 véka járt a bábaasszonynak. Az újszülött megóvására nagy gondot fordítottak. Amíg meg nem keresztelték, ki volt téve a rontásnak, elcserélésnek, szemmelverésnek. Főként az idős asszonyok között volt aki megverte szemmel a gyermeket. Ha a gyermek sokat sírt, forgolódott, nyugtalan volt, úgy gondolták, hogy megverték szemmel. Aki megrontotta, annak meg kell jelennie másnap. Ha megjelent azzal nemszabad szóba állni, akkor elmegy. A rontást vízméréssel tudták megállapítani. A vizet fellangyította, 8 evőkanállal kivett ebből a langyos vízből egy kis tálba. Megmosta a gyermeket vele. Ha annyi víz maradt meg a tálban mint volt, azt mondták, hogy ez a baba meg van rontva. Rontásba van ez a gyerek. Rontás ellen elterjedt védekezési mód volt a lefürösztés. Kuruzslóasszonyt hívtak, aki mérte a babát. A jobb könyökét a babának a térdéhez érintette, csücsörített szájjal, cuppantott egyet, aztán a bal könyökét érintette a jobb térdéhez s ismét cuppantott. Majd lefürdette és vízméréssel együtt, 4-5 napon keresztül végezte ezt az eljárást. Az ötödik nap letelte után már arra jöttek rá, hogy kevesebb a víz, túl van a baba a veszélyen. Arról is van adatunk, hogy a fürdővízbe füvet tettek a rontás elhárítására. A fú nevére már nem emlékeznek. A rontás megelőzését szolgálta, hogy az esti fürdővizét igyekeztek napnyugta előtt kiönteni, utána már nem volt szabad kiontjuk az álmát, vélték. Hasonlóan a kötélen száradó ruhát sem szabad kint hagyni, mert elmegy az álma a gyereknek.