Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

B. Papp Györgyi: Heves város XVII-XVIII. századi betelepülésének vázlata

lasztották. Szorosan mögötte vannak az Istvánok, Jánosok 11, majd Andrások 7, Györgyök és Józsefek 6-6, Mártonok és Pálok 5-5, Mátyások és Sándorok 2-2, végül l-l Imre, Miklós, Antal, Gergely, Péter, Albert, Lőrinc zárják a népszerűségi listát. A születési arányokról szólva elmondhatjuk, hogy a mai tendenciákkal azonos, akkor is több fiú született adott időn belül, mint leány. A vizsgált intervallumon belül 80 fiú és 65 leány született. A halálozási adatok viszont azt mutatják, hogy több kislány halt meg, mint fiú, szám szerint 30 leány és 29 fiú. Ez a statisztika viszont már nem azonos a XX. századival. A XVIII. században a női nemhez tartozók életkilátásai egyértelműen kedvezőtlenebbek voltak, mint a ma élő nőtársaiké, vagy mint a kortárs férfiaknak. A lakosság legfontosabb tevékenysége a földművelés volt. 1720 és 1740 között a rideg állattatás, szabad földhasználat jellemezte a hevesi határ életét. A szőlőtelepítéshez 1737-ben fogtak hozzá. A lakosságról ennyit sikerült megtudnunk ezekből a forrásokból. Végül néhány szó a hevesi birtokosokról, mivel azok a vizsgált korszak végén megváltoztak. A birtokjogot hosszas pereskedés után Popovicsék elvesztették 1740-ben a Nyáryak ellenében. 1741ben Haller Sámuel generális a földbirtokos, ezen kívül Orczy és a többi Nyáry örökös, továbbá Dorogfy jogon a Csörgő, Ürményi, Nagy, Herczegh, Szalatnay családok a birtokosok Hevesen. Összegzés A XVII. század végén és XVIII. század elején a különböző hadi események miatt Heves város lakossága sűrűn cserélődött. 1718-tól azonban az oppidium helyzete megállapodott, stabil. Megkezdődött a lakosság lélekszámának gyarapodása, mivel gazdag, bőven termő földjei vonzották a betelepülőket. Legelőször a magyar lakosság tért vissza. Őket követték a még szervezetlenül érkező szlovákok és németek. Ennek a több nyelvet beszélő, eltérő tradíciókkal rendelkező közösségnek a legnagyobb érdeme az volt,